Hannus István 1950-ben született Heves megyében, Besenyőteleken. Itt járt általános iskolába, majd Kazincbarcikán az Irinyi János Vegyipari Technikumban érettségizett 1968-ban. Okleveles vegyész diplomát 1974-ben szerzett Szegeden a József Attila Tudományegyetemen. Azóta folyamatosan itt dolgozott az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszéken. A 2000-től Szegedi Tudományegyetem nevet viselő intézményben végigjárta a ranglétrát, haláláig professor emeritusként oktatott. Kutatásai során a petrolkémiában és a környezetvédelemben egyaránt jól alkalmazható zeolitok (kristályos alumínium-szilikátok) dealuminálással történő módosításával, ioncserélő, adszorpciós és katalitikus tulajdonságaik vizsgálatával foglalkozott, így például a freonok és más klórtartalmú vegyületek adszorpcióját és reakcióit vizsgálta infravörös spektroszkópiával zeolitokon. Tudománytörténeti munkássága Örkény István és a kémia kapcsolatának, valamint Szent-Györgyi Albert szegedi tevékenységének vizsgálatára és bemutatására terjedt ki. Egyetemi főkollégiumokat és speciálkollégiumokat tartott a kémiai technológia, petrolkémia és alternatív energiaforrások témakörben.

István természettudományos pályája mellett széleskörű irodalmi és általános humán műveltségű ember volt. Ennek köszönhetően a természettudományos tárgyakon túl olyan érdekességekkel is szórakoztatva tanította a hallgatókat, mint a kémia és a klasszikus művészetek kapcsolatát bemutató kurzusok. Az Universitas összes hallgatója számára meghirdetett kurzusa, a kémiai Nobel-díjasok, ahol bemutatta a modern kémia története mellett az összes magyar és magyar származású Nobel-díjas munkásságát, így Szent-Györgyi Albertét is, egyetemszerte ismert és elismert volt. Oktatómunkájának kiemelkedő minőségét többek között a kétszer elnyert Arany Kréta díj és Klebelsberg Kunó díj is mutatja.

Több tudományos és szakmai szervezetben töltött be tisztséget: tagja volt az MTA Katalízis Munkabizottságának, a Magyar Zeolit Társaságnak, a Magyar Kémikusok Egyesületének 1974 óta. Az MKE Csongrád Megyei Csoportjának három cikluson keresztül az elnöke volt. Az MKE CsMCs elnökeként fontosnak tartotta a Szent-Györgyi emlékek ápolását – kezdeményezte egy emlékszoba kialakítását Szent-Györgyi első szegedi munkahelyén a Déri Miksa Ipari Szakközépiskolában, a Kálvária téren, és amerikai ösztöndíja során kigyűjtötte a New York Times Szent-Györgyivel kapcsolatos írásait, melyek a Délmagyarország Szent-Györgyi cikkeivel együtt a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötetében jelentek meg 2014-ben. Tagja volt a Szegedi Tudományegyetem Egyetemtörténeti Bizottságának.

Nevéhez hat szabadalom, száznál több referált folyóiratban megjelent cikk és több mint 50 tudományos ismeretterjesztő cikk fűződik. Tíz egyetemi jegyzetnek és számos elektronikus tananyagnak volt társszerzője a kémiai és környezetvédelmi technológia területén, amelyek felölelik az elméletet és a laboratóriumi gyakorlatokat egyaránt.

István kedves, nyitott, mindenki által szeretett tagja volt a magyar kémikus társadalomnak. Különös képessége volt a nehéz helyzetek humorral és humánummal való kezelése. Mindannyian tanultunk tőle folyamatosan, és most nagyon fog hiányozni. Isten veled, Hames!