A Szegedi Tudományegyetem 20. Egyetemi Tavasz programsorozat végének közeledtével Molnár Gyula és Szőnyi György Endre Tájak – természet – élővilág című fotókiállítása nyílt meg az SZTE Rektori Hivatal épületének átriumában. A 2025. május 22-i ünnepi alkalmon Szecsődi Ferenc Liszt-díjas hegedűművész, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar professzor emeritusa és Ürmös Alexandra egyetemi hallgató muzsikált.

Ürmös Alexandra és Szecsődi Ferenc hegedűművész muzsikált a kiállításmegnyitón. Fotó: Vadász Sándor

Dr. Gallé László, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Ökológiai Tanszék professzor emeritusa, biológus, ökológus nyitotta meg a tárlatot. Mint mondta, érdekes, hogy két olyan távoli szakma képviselőjének, mint bölcsész és a biológus mennyi tekintetben megegyezik az ízlése. Szőnyi György Endre és Molnár Gyula egyaránt a természet szerelmese. A professzor emeritus feltette a kérdést: most, amikor bárkinek a zsebében ott van a fényképezőgép, kimehet a természetbe, készíthet fotókat, akkor mi a trükk a természetfotózásban? Az, hogy az eredmény nem csak a gépen múlik, hanem az alkotó személyén is.

Dr. Gallé László, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Ökológiai Tanszék professzor emeritusa, biológus, ökológus nyitotta meg a tárlatot. Fotó: Vadász Sándor

A fotográfusok közelebb hozzák a természetet. A madarak általában elrepülnek, ezért nem látjuk az „arckifejezésüket”, nem látjuk, hogy a fény hogyan csillog a szemükben. A kiállítás egyik erénye – a professzor emeritus szerint –, hogy megsejtjük, milyen kapcsolat van az állatok között, így akár szociobiológiai tankönyvek illusztrációi lehetnének a bemutatott képek. Amellett, hogy a természet harmóniáját tükrözik, elénk tárják azokat a rendhagyó szituációkat, „huncutságokat” is, mint például amikor a cincér csápján egy kis hangya mászkál. Dr. Gallé László kifejtette, a természetfotózásban fontos a szakmai, tudományos korrektség. Amikor ő fiatal volt, és madarakat gyűrűzött, mielőtt elengedte volna őket, lefotózta. Ezeket a képeket soha senkinek nem mutatta meg, mert a madarakat kiszolgáltatott helyzetben ábrázolta volna.

– Amikor nézünk egy szikes tavat, rögtön hallani véljük a bíbicek kiabálását, a nagy godák hangját. Amikor ránézünk egy „varázserdőre”, akkor szinte halljuk a nyárfák levelének a susogását, és érezzük, hogyan hogyan simogatja a szellő a fejünket, vagy éppen érezzük a frissen kaszált fű, a széna illatát – beszélt a fotók hatásáról az ökológus professzor. Kiemelte: Molnár Gyula és Szőnyi György Endre közös kiállítása az esztétikai értéket mutatja meg, és arra ösztönöz minket, hogy a csodálatos természetet ne hagyjuk veszni.

Molnár Gyula

Molnár Gyula az SZTE címzetes egyetemi docense, biológus, természetvédő és természetfotós. Pedagógiai munkássága jelentős, jelenleg is oktat az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon és vezeti a Dél-Alföldi Természetfotósok Körét. Szeged Város Alkotói Díjasa, Környezetünkért Miniszteri Kitüntetés birtokosa, Pro Natura-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének tulajdonosa természetvédelmi és természetfotós munkásságáért.

Szőnyi György Endre

Szőnyi György Endre az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Angol-Amerikai Intézetének emeritus professzora. 2010 óta egyre komolyabban foglalkozik digitális fényképezéssel. A természetfotózáshoz különleges érzelmi viszony fűzi; Molnár Gyulához pedig, akitől sokat tanult, szívélyes fotósbarátság köti.

A kiállítás 2025. július 30-ig, munkanapokon 8 és 20 óra között tekinthető meg az SZTE Dugonics téri épületében.

SZTEinfo

Fotó: Vadász Sándor