„Mélyen megrendülve tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és tisztelték, hogy szeretett kollégánk, Prof. Dr. Farsang Andrea akadémikus, életének 56. évében, 2022. december 13-án végleg itt hagyott bennünket. Az elhunytat a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Emlékét kegyelettel megőrizzük!” – olvasható a gyászhír az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék honlapján.

„Farsang Andrea 1967. november 26-án született Székesfehérváron. Gyermekéveit Pázmándon töltötte, majd 1986-ban került Szegedre a József Attila Tudományegyetem (JATE) matematika-földrajz szakára. Diplomáját 1991-ben szerezte matematika-földrajz és számítástechnika tanárszakon. Végzés után a JATE Természet Földrajzi Tanszékére került. Bár mind az egyetem, mind a tanszék neve az elmúlt 30 év során változott, 1991-től egészen haláláig ugyanezen a munkahelyen látta el sokrétű oktatási és kutatási feladatait. Mindkét területen már pályája korai szakaszán kialakult szakmai profilja, melyben kitüntetett szerepet kapott a talajtan és a földrajzi szakmódszertan. Talajtani kutatásaiban a környezetvédelmi és talajvédelmi vonalat erősítette, kiemelten foglalkozott a talajok toxikuselem- és tápanyag-tartalmának horizontális és vertikális átrendeződésével. Önálló talajtani műhelyt teremtett a Szegedi Tudományegyetemen, és kutatásaiban szerzett tapasztalatait kiválóan kamatoztatta az oktatásban is, így a földrajz, földtudomány és környezetmérnök képzésben egyre nagyobb szerepet kapott a talajtan, talajvédelem. Emellett a földrajz tanárszakos hallgatók szakmódszertani képzésében alkotott igazán maradandót. Célja a hagyományos verbális előadások mellett a sokrétű, modern technikával való szemléltetés, illetve foglalkoztatás oktatásba történő beépítése volt. Hangsúlyozta és oktatta a kísérletezésnek és a diákok által végzett tevékenységeknek a tanulás folyamatában betöltött óriási szerepét.

2000-ben alapdiplomája mellé talajtani szakmérnöki végzettséget is szerzett a gödöllői Szent István Egyetemen (ma MATE). Ezt követően vezetésével akkreditált labor épült ki a tanszéken, mely mind a mai napig sikeresen működik.

Több mint 30 éves szakmai pályafutása során végigjárta az oktatói és kutatói ranglétrát: 1997-ben doktorált, 2010-ben habilitált, majd 2017-ben megszerezte a nagydoktori címet is, s még ugyanezen évben egyetemi tanári kinevezést kapott. 2022 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották. Mindezek mellett számos szakmai szervezetben, bizottságban működött közre, illetve több kitüntetést, szakmai elismerést kapott, melyek közül itt csak a többször elnyert SZTE TTIK Arany Kréta díját (2014, 2019), az Oktatási és Kulturális Minisztérium által adott Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet (2010), a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért kitüntető oklevélét (2020) és a Magyar Földrajzi Társaság Pro Geographia Oklevelét (2018) emelnénk ki. 2014 és 2020 között, két cikluson át az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettese volt. Gazdag életművét jelzi továbbá közel 400 publikációja, több száz szakdolgozója és nyolc végzett doktoranduszhallgatója is.

2020 tavasza óta tudtuk, hogy beteg, tudtuk azt is, hogy komoly a baj, de mindezt lelki ereje, szűnni nem akaró tenni akarása már-már elfeledtette velünk. Ezért is oly fájdalmas és megrázó, hogy most ily hirtelen itt hagyott bennünket.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!

SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék”

*

Prof. Dr. Farsang Andreát az Akadémia 2022. május 3-i közgyűlésén levelező taggá választotta. Ebből az alkalomból az SZTE Hírportál interjút jelentetett meg Három évtizede a földrajz szolgálatában címmel.

Az MTA honlapján megjelent nekrológ ismerteti az SZTE geográfus professzora, az akadémikus életútját.

Prof. Dr. Farsang Andrea búcsúztatása a római katolikus egyház szertartása szerint 2022. december 22-én 14.00 órakor lesz a szegedi Belvárosi temetőben. A búcsúztatásra - a család kérésére - egy-egy szál virágot hozhatnak a gyászolók.

SZTEinfo

**

Prof. Dr. Farsang Andreára, az SZTE geográfus professzorára, akadémikusára emlékezve alább teljes terjedelmében közöljük az SZTE Hírportálon fél évvel ezelőtt megjelent interjút.

Három évtizede a földrajz szolgálatában

Prof. Dr. Farsang Andreát, Szegedi Tudományegyetem TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék egyetemi tanárát, a Magyar Tudományos Akadémia 195. Közgyűlésén, 2022. május 3-án az MTA levelező tagjának választották. Az SZTE oktatója pályafutása alatt különböző egyetemek meghívására kutatott és oktatott külföldön is, de mindig szívesen tért vissza Szegedre.

Farsang Andrea, az SZTE jogelődjén, a JATE-n matematika-földrajz-számítástechnika szakos tanárként végzett, csak gyermekei születését követően hagyott fel rövid időre a tanítással. 1992-1993-ban a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen (Frankfurt am Main), majd 1995-96-ban a Berni Egyetem Talajtani Tanszékén kutatott. Több hónapot töltött a Tübingeni (1994), valamint a Hannoveri (2000), a Kieli (2002) és a Würzburgi Egyetemen (2015) is. 2019-től a Berlini Humboldt Egyetem, majd 2020-tól a Kolozsvári Sapientia Egyetem vendégprofesszora. Az SZTE oktatójával annak kapcsán készítettünk hosszabb interjút, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjává választotta.

– Melyek főbb kutatási, oktatási területei?
– Egyetemi oktatói tevékenységem két tudományterületet érint. 1994 óta tanítom a Földrajztanítás elméleti, illetve gyakorlati tantárgyait, szemináriumok és személyes konzultációk keretében segítem a tanárjelöltek iskolai tanítási gyakorlatát. A módszertani tárgyak oktatását segítendő két könyvet írtam „Földrajztanítás korszerűen” (2011) és „Földrajzi kísérletek és modellek” (2014) címmel. 2016-ban elnyertem az Akadémiától a jogot arra, hogy egy MTA Földrajz Szakmódszertani kutatócsoportot megalapítsak, mely 2025-ig élvezi az MTA anyagi támogatását. Kidolgoztam a földrajz, földtudományi, környezettan, valamint környezetmérnök hallgatók tantervében is törzsanyagként szereplő Talajtan tantárgy tematikáját, melyet 1996 óta tanítok az SZTE-n. További talajtannal kapcsolatos szakirányos tárgyaim a Talaj- és vízvédelem, az Alkalmazott talajtan, valamint Környezeti monitorozás és az Üledék és talajtani terep- és laborvizsgálati módszerek. Ezen utóbbi tárgy oktatását segítendő, társszerzésben egyetemi jegyzetet írtam. Az SZTE Környezetmérnök BSc és MSc szakok szakfelelőse vagyok. Irányításommal több, mint 130 szakdolgozat, diplomamunka és 7 PhD disszertáció készült. Egyetemi közéleti tevékenységem egyik, talán legfontosabb állomása a 2014-től induló időszak volt, amikor két cikluson (6 év) keresztül, elláttam a Természettudományi és Informatikai Kar oktatási dékánhelyettesi feladatait.

– Hogyan értesült az Akadémia döntéséről?
– Az akadémiai tagsági szavazás eredményéről a szavazás napján, május 3-án értesültem. Először az engem jelölő akadémikus kollégák, Prof. Mészáros Rezső, Prof. Kovács Zoltán és Prof. Kocsis Károly hívtak fel az örömhírrel, hiszen ők ott voltak a szavazó ülésen. Egyedül voltam éppen otthon, ami nehéz volt, hiszen nem tudtam senkinek a nyakába ugrani. Így aztán előszőr a férjemet, majd sorra a gyermekeimet hívtam fel. Később, ahogy terjedt a hír, egyre több és több rokon, barát és kolléga hívott, vagy írt néhány kedves sort. Nagyon boldog voltam és vagyok még ma is.

– Mi a szakterülete, amiben az MTA munkájához is kapcsolódik?
– Főbb kutatási területeim: a feltalaj elemtartalmának térbeli változása, a víz- és szélerózió okozta tápanyagveszteség becslése és modellezése, az antropogén talajok osztályozása, valamint a talajtisztítás, s azon belül a fitoremediáció talajtani hátterének kutatása. 2010-ben habilitáltam a Szegedi Tudományegyetemen. MTA doktori értekezésemet 2016 decemberében „A víz- és szélerózió szerepe a talaj humusz- és elemtartalmának horizontális átrendeződésében” címmel védtem meg. Az Akadémián végzett közéleti tevékenységeim közül kiemelendő, hogy 2017 óta tagja az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságnak, valamint 2021-től az MTA X. osztály Természetföldrajzi Tudományos Bizottság elnöke vagyok.

– Mit jelent Önnek ez a tagság?
– Az akadémiai tagságot hatalmas megtiszteltesésnek és egyben felelősségnek élem meg. Kis faluból, Pázmándról származom, ahol nagyon jó, csupa nagybetűvel írandó tanáraim voltak. Már alsós koromban tanár akartam lenni. Ez egyik első, akinek köszönetet mondtam az akadémiai tagságért az elsős tanítónénim, Honfi Mária volt. Kiskoromban mindig rá akartam hasonlítani. Otthon nem volt könyvtárunk, így sokat jártam a falusi könyvtárba, ahol Anci néni mindig tudta, hogy mikor milyen könyvet adjon a kezembe. Őt is hála illeti és sorolhatnám még azokat a nagyon értékes embereket, professzoraimat az életemben, akik hozzáértésükkel és emberségükkel hozzátettek egy-egy építőkockát ahhoz a lépcsőhöz, amin „csak” végig kellett menni ahhoz, hogy a számomra a tudományos szakmai pálya csúcsát jelentő akadémiai tagságig elérjek.

– Mire a legbüszkébb munkája során?
– Eddigi oktató, kutató és közéleti munkám elismeréseként számos díjat kaptam. A legkedvesebbek számomra ezek közül azok az elismerések, amelyeket tanári munkám elismeréseként kaptam. Ilyen a 2007-ben kapott Mester Tanár Aranyérem, valamint a 2014-ben és 2019-ben kapott Aranykréta Díj, amelyek a TTIK hallgatói szavazatok alapján lehet kiérdemelni.
De büszke vagyok arra is, hogy nagyon sok hallgató keres meg azzal, hogy legyek a szakdolgozat, vagy diplomamunka írásában a mentora. Ezt nagyon fontos visszajelzésnek élem meg a hallgatók irányából a korábbi munkámmal kapcsolatban. Ezeket a közös munkákat nagyon szeretem és sok olyan van köztük, melyekből emberileg és szakmailag magam is épülök.
Utolsóként megemlítem még azt a nagyon megtisztelő elismerést, hogy 2014-ben szülőfalumban, Pázmándon díszpolgárnak választottak. Azóta is, az ezzel együtt járó feladatokat az otthoni közösségért nagyon szívesen végzem.

– Milyen oktató-kutató munkához kapcsolódó tervei vannak?
– Nagyon fontos számomra, hogy a 2016-ban megalakult MTA Földrajz Szakmódszertani kutatócsoport munkáját minél eredményesebben vezessem. A 30 fős létszámot meghaladó kutatócsoport kutatói között vannak a Pécsi, a Debreceni és természetesen a Szegedi Tudományegyetemen is, valamint mindhárom városban a közoktatásban dolgozó pedagógusok is. Az ilyen, térben eléggé szerteágazó csoport összetartása, még az online technika mellett is, okoz némi nehézséget. Kutatásunk fő területe az általános és középiskolás földrajz tankönyveinek, térképeinek és oktatási segédanyagainak vizsgálata tekintetkövető eszközök (Eye Tracker) segítségével (bevonódás, feldolgozási stratégiák stb.). Igyekszünk rávilágítani a meglevő eszközeink alkalmazhatóságának korlátjaira, az esetleges fejlesztés irányaira. Több új kutatási irány nyílt számunkra az Alkalmazott talajtani kutatócsoportomban is. Ilyen például az, hogy a talajba és talajvízbe kerülő toxikus anyagok (összes- és felvehető nehézfémek) vizsgálatát kibővítettük a nano-fémoxidok, valamint a makro- és mikro-műanyagok talajbeli viselkedésének vizsgálatával. A magyar és angol nyelvű PhD képzésen résztvevő hallgatóimmal nagyon szívesen dolgozom együtt, mindannyian nagyon tehetséges, lelkes emberek.

SZTEinfo – Lévai Ferenc
Fotó: MTA, Dr. Farsang Andrea