Szabó Zoltán professzor munkatársaként, 1955-ben szerezte meg a kémiai tudomány kandidátusa fokozatot, majd 1961-ben a kémiai tudomány doktora címet. Csányi László professzor 1967-től 1973-ig a Tanszék vezetője volt. Vezetői tevékenysége nagymértékben hozzájárult a tanszék oktatásának korszerűsítéséhez. Műszeres analitikai kémiai tankönyvet írt, két monográfiát jelentetett meg, modernizálta a szervetlen kémia oktatását és felkészítette a fiatal oktatókat a műszeres analitikai gyakorlat vezetésére. A vezetésével jött létre a nemzetközi elismertségű oldatreakciókinetikai tanszéki kutatócsoport. Kutatómunkája fókuszában az önbomlási reakciók, katalitikus folyamatok és komplexképződési reakciók kinetikájának vizsgálata, valamint a polarográfiás kinetikus áramjelenségek és fotokatalitikus folyamatok álltak.

Csányi László professzor fáradhatatlan, magas színvonalú szakmai munkát végzett mind az oktatás, mind a kutatás terén és mindig minőségi munkát várt el munkatársaitól és hallgatóitól is. Legendásan precíz, nívós előadásokat tartott mind szervetlen, mind analitikai kémiából. Kimeríthetetlen tudással rendelkezett, bármikor lehetett hozzá tanácsért fordulni. Határozott szakmai és erkölcsi elveihez mindig hű maradt. Több, mint 50 év szolgálati idő után, 1996-ban vonult nyugdíjba. Ameddig ereje engedte, emeritus professzorként is rendszeresen bejárt a Tanszékre, aktívan kutatott, irodalmazott, publikált.

Csányi László professzor a kémia oktatását és kutatását Szegeden megalapozó nagy generáció tagja volt, akinek munkássága, életműve a Tanszék tevékenységét hosszú időn át meghatározta.