A szegedi Nobel-díjként is emlegetett rangos elismerést a Szegedi Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány alapította azzal a céllal, hogy olyan szegedi tudóst ismerjenek el, aki - az névadóhoz, Szent-Györgyi

Alberthez hasonlóan – a felfedezéséhez kapcsolódó kutatómunka jelentős részét a Tisza-parti városban végezte.

Idén Tamás Gábornak, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar élettani tanszékének professzorának ítélték oda a díjat, melyet Erwin Neher Nobel-díjas biofizikus adott át neki. A 46 éves

szegedi agykutató a lassú agykérgi gátlásért felelős sejtek felfedezésével és mechanizmusának leírásával érdemelte ki az elismerést. Tamás Gábor Szegeden kezdte idegtudományi tanulmányait Halasy Katalin

laboratóriumában, 1994-ben csatlakozott Somogyi Péter, illetve Eberhard Buhl kutatócsoportjához Oxfordban. Négy év után tért haza és saját laboratóriumot alapított

- Azt vizsgáljuk, hogy a szürkeállományban lévő idegsejtek hogyan kommunikálnak egymással, illetve hogy ha betegség éri a rendszert, mi és miért változik meg benne – magyarázta munkája lényegét Tamás Gábor, aki

úgy fogalmazott: Szegeden az orvosbiológiai kutatásban nincs nagyobb elismerés, mint a Szent-Györgyi Talentum-díj. Értékét szerinte mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi díjazott, Pál Csaba a következő évben

a legnagyobb magyarországi tudományos díjat, a Bolyai-díjat is elnyerte. - Számomra pedig külön megtiszteltetés volt, hogy pont Erwin Neher-től vehettem át az elismerést, hiszen ő fedezte fel azt a módszert, amivel

most dolgozok.

Tamás Gábor beszédében úgy fogalmazott: két generáció segítette, hogy rátaláljon az agykutatásra. Szegedi tanárai megtanították tanulni, Oxfordban ezután a legkiválóbb szakembereknél szerezte meg PHD fokozatát.

Tudását pedig hazatérve tanítványainak adja át, akik szintén motiválják.

Mindannyiuknak köszönetet mondott a díjért.

forrás: delmagyar.hu