„Legelső vizsgám emlékét idézem vissza. Elsőévesek voltunk s karácsony körül volt a vizsga, ásványtanból.

Vizsgázni a nagytekintélyű Grasselly Gyula tanár úrnál kellett. Rám került a sor és kellően reszkető lábbal

bementem a szobájába. Az íróasztalnál ült és a vele szemközt lévő székre mutatott, hogy üljek le.

Én leültem a székre és a térdem nekifeszült az íróasztalnak, amelynek nem volt hátsó fala, csak egy bemélyedés.

Az asztal 15-20 cm-re megemelkedett a földtől a prof. felé. Mielőtt magamhoz térhettem volna, megszólalt:

Tudja, kolléga már más is akarta rám borítani az asztalt, igaz, hogy csak vizsga után.”

Visy Csaba