"A NYELVTUDÁS FONTOSSÁGÁRÓL" - Hannus István
A NYELVTUDÁS FONTOSSÁGÁRÓL
A ’70-es, ’80-as években a kémikus tanszékvezetők és vezető oktatók informális
találkozásának egyik színtere a heti rendszeres tarokk party volt a Kolloidkémia
Tanszéken. A vendéglátó Szántó Ferenc hetente járt le Pestről, így hét közben, esténként
szabad volt. A szendvicsek elkészítésében a tanszék technikusa, Baranyi
Béla segédkezett. Béla nagy szakács volt. Rendszeresen főzött bográcsban tanszéki
összejöveteleken, hallgatói rendezvényeken. Ilyenkor, pár pohár vörösbor után szívesen
mesélt fi atalságáról, cserkész kalandjairól. Viccesen még azt is terjesztette,
hogy grófi származású. Ő volt az egyik utolsó mohikán abból az időből, amikor 17
még szép számmal voltak férfi technikusok és laboránsok. Mára ez a pálya is elnőiesedett
csökkentve a gázpalackok görgetéséhez nélkülözhetetlen férfi erőt,
de növelve az esztétikai színvonalat.
Egyik alkalommal Szántó professzor nyugat-német vendége is részt vett az esti
összejövetelen. Béla, mikor tálcán bevitte a szendvicseket, megállt a nyugati vendég
előtt és elővéve nyelvtudását imígyen keltett maga és az étek iránt bizalmat:
– No problem! No kommuniszt! Help yourself!
Hannus István
