A Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának (PSAT), a Pro Scientia Aranyérem és a Pro Arte Aranyérem tulajdonosai lehetnek tagjai. A Pro Scientia Aranyérmet 1989. óta, kétévente 45-50 magyar fiatal kutató és művész kapja meg, akik egyetemi pályafutásuk során tudományos vagy művészeti munkájukkal kiemelkedőt alkottak. A társaság és a konferencia célja, a tudományos utánpótlás nevelése és a tehetséggondozás mellett a fiatalok érdeklődésének felkeltése, a tudományos ismeretek és a tudományos pálya iránt. A PSAT elnöke, 2018 óta Jedlovszky-Hajdú Angéla, akinek szakterülete a nanokémia.

- A Szegedi Tudományegyetemen eltöltött évekre hogyan emlékszik vissza, mennyire érezte hasznosnak az itt tanultakat?

- Tíz évet töltöttem az egyetem keretin belül. Először Biológiai Laboratóriumi Operátorként kezdtem, de már az első évben rá kellett jönnöm, hogy a biológiának csak az emberi oldala érdekel, emellett a kémia igen könnyen ment. Ekkor Meskó Eszter professzor asszony hívta fel a figyelmemet a klinikai kémikus szakra. Szakváltást követően egy fantasztikus közösségbe csöppentem, már harmadévesen bekapcsolódtam a Tudományos Diákkörbe (TDK) Szekeres Márta témavezetésével az akkori Kolloidkémia Tanszéken (Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék), majd innen kerültem Tombácz Etelka professzor asszonyhoz ugyanezen a tanszéken, aki a TDK témavezetést követően a szakdolgozat témavezetőm és a doktori témavezetőm is lett. Ennek a két hölgynek köszönhetem, hogy még ma is kutatói pályán tevékenykedek. Amellett, hogy szakmailag rengeteget tanultam tőlük, emberileg is formáltak, a kutatói attitűdömet felszították és rengeteg támogatást kaptam tőlük, hogy kibontakoztathassam azt, ami bennem van. Ez a különös szak (klinikai kémikus), mely sajnos már nem létezik, ötvözte a vegyész és az orvos szak egyes elemeit, Dux László professzor úr szakami mentorálása nélkül nem jöhetett volna létre. Abszolút egyedi tudást szereztünk, mely egyértelműen nagy előny volt az életem több szakaszában.

Jedlovszky-Hajdú Angéla 2007-ben kapta meg a Pro Scientia Aranyérmet

- Az SZTE után hogyan alakult a tudományos karrierje?

- 2010-ben Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjjal 9 hónapot töltöttem Dublinban, Kenneth Dawson kutatócsoportjában (CBNI-Center of BioNano Interactions) a UCD-n (University College of Dublin). Egy „kanyar volt a karrieremben, mert innen hazajőve védtem meg a doktori értekezésemet. Az egyik bírálóm a doktori véleménye mellé csatolt egy állásajánlatot is. Így 2011 márciusában kezdtem el dolgozni Zrínyi Miklós akadémikus úr mellett a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetének Nanokémiai Kutatócsoportjában. Ezt követően 2011 őszén egy Eötvös ösztöndíj hosszabbítással, még 3 hónapot töltöttem Dublinban. 2013 és 2015 között kicsit lelassultam, mivel megszületett a kislányom és otthon töltöttem vele 2 évet. Visszatérve szembesülnöm kellett ennek hátrányaival és újra meg kellett találnom önmagamat a kutatási pályán. Mivel Zrínyi professzor úr mindig ott állt mögöttem, támogatott minden döntésemben, így szépen lassan visszatértem a kutatói körforgásba. 2018-ban Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat kaptam, mely nagy lendületet adott és megerősített, hogy van keresnivalóm továbbra is a szakmában. Viszont nem éreztem teljesnek a szakmai karrieremet, ezért 2018-ban először a Nők a Tudományban egyesület elnökségébe kerültem be, majd a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának elnöke lettem. Mindkét társaság értékei kiemelkedő fontossággal jelennek meg az életemben. 2019-ben a Nanokémiai Kutatócsoport vezetője lettem, megörökölve Zrínyi Miklós Professzor Úrtól ezt a tisztséget. Azóta körülbelül 20 fővel működik a csoport, mely 7 állandó állású kutatót, 2-3 PhD hallgatót és 10-15 MSc, BSc hallgatót takar. Ami számomra szintén visszajelzés volt a szakmai közösségtől, hogy jó helyen vagyok, az a 2021-ben átadott Polányi díj (bár 2017-es, de 2021-ben lett odaítélve). Jelenleg 2 végzett doktoranduszom van és 3 doktori cselekmény folyamatban. Rájuk vagyok a legbüszkébb a szakmai pályám során a rengeteg TDK-zó és diplomázó, szakdolgozó diák mellett. Az összes diákomra büszke vagyok.

- Milyen kapcsolata van jelenleg az SZTE-vel, akár kutatóként, akár a PSAT elnökeként?

- A szegedi vonal nem szakadt meg, egyrészt szakmai alkalmakkor, konferenciákon, munkabizottsági üléseken rendszeresen találkozok a volt kollégáimmal, mentoraimmal. Másrészt szakmailag összefonódtunk olyan szempontból, hogy egymás diákjainak életét is segítjük, legyen szó doktori bírálatról, komplex vizsgáról, vagy szakdolgozat védésről. Mentorommal, Tombácz Etelkával nagyon sokáig dolgoztam még együtt, legutóbbi közös cikkünk épp idén jelent meg.

- Milyen út vezetett a társaság elnöki székéig?

- 2007-ben kaptam meg az Aranyérmet, ezt követően 2012-ben lettem a Társaság ügyvivő testületének tagja. Később a Társaságok vezetésére vonatkozó törvény megváltozott, így Felügyelő Bizottsági elnök lettem, ezt követően pedig 2018-ban az elnök. A Társaság életében folyamatosan részt veszek 2012 óta, koordinálom a delegáltjainkat az OTDK egyes szekcióiban, illetve a Társaság különdíjának és oklevelének átadását segítem. Emellett folyamatosan részt vettem már korábban is különböző tudománynépszerűsítő, illetve pályaorientációs rendezvényeinken.

- Elnökként mit tart fő feladatának?

-Minden elnök elsődleges feladata a 2 évente megrendezésre kerülő konferencia szervezése körüli feladatok ellátása amellett, hogy az OTDT (Országos Tudományos Diákköri Tanács) munkájában is részt vesz. Emellett személy szerint nagy hangsúlyt fektetek a tudomány népszerűsítésére és a pályaorientációs rendezvényekre. Emellett az elnökségem alatt indult meg egy rendezvénysorozat, az úgynevezett PSA30, vagyis a 30 évvel ezelőtt érmet kapott aranyérmeseket meghívjuk aznap, amikor az új érmesek átvehetik az érmeiket az akadémián és egy közös rendezvényen belül megismertetjük őket egymással. Mivel az első éremátadó 1989-ben volt, így eddig kétszer sikerült megrendeznünk ezt az eseményt, jövőre következik a harmadik.

- Nanokémia, vajon ez mit jelent? címmel tartott előadást a konferencián. Mi a lényege ennek a területnek, hol találkozhatunk vele a mindennapok során?

- A tudományterületek evolúciója során egyes területek kialakulnak, mások elhalnak, illetve olyan is sokszor előfordul, hogy újra felfedezzük őket és más nevet adunk neki. A Nanokémia is ilyesmi folyamaton esett át, körülbelül 10 éve létezik szakirodalmi háttere, de korábban is alkalmaztuk, csak nem neveztük nevén. Egyfajta szerves kémia és kolloidkémia közötti átmenet. Molekulákból építünk fel kis egyégeket, melyek már önálló felülettel rendelkeznek, tehát egy másik fázis, mégsem különül el, hanem eloszlatva az egyik közeg a másikban jelenik meg. A mindennapokban természetesen a konyhában jelenik meg, ott sokszor dolgozunk a kémia különböző területeivel, és a nanokémia is megjelenik.

- Mit tudhatunk a szabad idejéről, magánéletéről?

- Férjem, Dr. Jedlovszky Pál szintén aranyérmes és vegyész, így otthon bizony előkerül a szakma a vacsoraasztalnál. Így a gyerekek számára mindennapos a tudománnyal és a kutatással kapcsolatos eszmecsere. A nagyobbak már egyetemen vannak (Kriszti és Palkó), a közös 9 éves kislányunk Eszter harmadikos és nem meglepő módon vonzódik a természettudományokhoz. Ha tehetjük, sok időt töltünk együtt, kirándulunk, nagyon sokat utazunk, kutyát sétáltatunk, filmet nézünk, vagy csak mindenki a saját könyvébe temetkezve olvas.

SZTEinfo/Lévai Ferenc

Fotó: Bobkó Anna, Jedlovszky-Hajdú Angéla