sztettik90

KÖZLEMÉNY

A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának (SZTE TTIK) vezetősége az alábbi közleményben kíván reagálni az [origo] hírportálon 2012. február 14-én Pályaelhagyókat termelnek Hoffmann kedvenc szakjai címmel megjelent írásra.


Az említett cikk több olyan állítást, adatot is tartalmaz, melyek a nem kellően világos megfogalmazás, illetve a statisztikai adatok helytelen értelmezése miatt félreértésekre adhatnak okot, emellett pedig karunk rossz hírét is keltik. Az SZTE TTIK vezetősége ezért jelen közleményben kíván tisztázni néhány fontos részletet.

Az [origo]-n megjelent írásban is hivatkozási alapként szolgáló Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR) Szegedi Tudományegyetemre vonatkozó adatai szerint a karunkon 2007 és 2009 között nappali tagozaton végzett hallgatók körében a válaszadók 6,7 %-a (119-ből 8 fő) nem tudott vagy nem akart elhelyezkedni a munkaerő-piacon diplomaszerzés után. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kérdőív kitöltésének időpontjában e 8 válaszadóból 3 fő nappali tagozaton tanult tovább, 4 fő alkalmi munkákból és egyéb tevékenységből tartotta fenn magát, míg 1 fő inaktív volt; regisztrált munkanélküli nem volt a nappali tagozaton végzettek között.

Az önmagukat pályaelhagyónak minősítők aránya (erre vonatkozó adatot a 2007-es és 2009-es végzettek esetében találtunk) karunk természettudományi területen végzett, friss diplomásai esetében 14% (ami az [origo] által közölt országos átlagnak felel meg). Ennél a kérdésnél azonban azt is figyelembe kell venni, hogy mit értünk pontosan a „pályaelhagyó” fogalom alatt. Ha valaki ugyanis természettudományos diplomával nem a kutatási szférában, vagy nem oktatási vonalon helyezkedik el, könnyen minősítheti magát pályaelhagyónak úgy is, hogy aktuális munkahelyére éppen a természettudományos képzése során szerzett tudása miatt vették fel. Erre az utóbbi években számos alkalommal volt példa; így kerültek például nálunk végzett matematikusok, fizikusok, vagy épp csillagászok bankokhoz, biztosítókhoz, kórházakba, illetve különböző ipari cégekhez. A munkáltatóknak ugyanis pontosan azokra a készségekre (pl. modellezési, programozási vagy műszerkezelési ismeretek, jártasság az összetett problémák megoldásában) volt szükségük, melyeket az illetők az egyetemi tanulmányaik során sajátítottak el. Ezekre a kimeneti lehetőségekre karunk a különböző felvételi tájékoztatókon rendszeresen felhívja a figyelmet – sok hallgatónk pedig éppen ennek tudatában választja képzéseinket.

A DPR statisztikai adatainak elemzésénél emellett fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a válaszadók száma meglehetősen alacsony (az SZTE esetében a végzettek 18-23%-a), ami nehezen tekinthető reprezentatív mintának. A munkaerő-piacon való elhelyezkedés vizsgálatakor pedig minden esetben tisztázni kell, hogy a magukat munkanélkülinek vallók közül hányan vannak, akik további tanulmányok vagy egészségügyi/szülési szabadság miatt nem voltak aktív munkavállalók a kérdőív kitöltésének időpontjában.

Természetesen nem állítjuk azt, hogy egy természettudományos területen szerzett diploma mindenkinek azonnali garanciát jelent a munkaerő-piacon való, a végzettséghez kötődő munkakörben való elhelyezkedésre, hiszen ez nem kis részben múlik az adott illető saját hozzáállásán és rátermettségén is. Ráadásul, a jelenlegi munkaerő-piaci trendek ismeretében egyre gyakrabban fordul elő, hogy valaki csak évekkel a diplomaszerzés után kerül olyan munkahelyre, ahol végül eredeti végzettségének megfelelő munkakörben tud dolgozni. Azt azonban nyugodt szívvel tudjuk kijelenteni, hogy egy, az SZTE TTIK-n szerzett diplomával az átlagosnál jóval jobb esélyekkel lehet elhelyezkedni mind országos, mind nemzetközi viszonylatban. Napjainkban emellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos önképzés (egyfajta értelemben véve az „élethosszig tartó tanulás”), melyre a természettudományos szakokon eltöltött évek szintén nagyon jó felkészítést adnak.


Bár a konkrét számadatok már többször megjelentek a nyomtatott és az elektronikus sajtóban is, szeretnénk röviden reagálni az [origo] felvételi keretszámok változásával kapcsolatos állítására is. Az említett írás egyik mondatának („Bár a tavalyinál jóval kevesebb, összesen 34 ezer diák képzését fizeti teljes egészében az állam, az átalakítás nagy nyertese az informatikai, a természettudományi és a műszaki képzés lett, összesen 9660 diákkal többen tanulhatnak államilag támogatott formában ilyen szakokon.”) sugallata ellenére a hivatalos adatokból (http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2012/2/4/Allami_osztondijas_hallgatok_letszama_2011b_7UOELT) jól látszik, hogy 2011-hez képest a természettudományi, az informatikai és a műszaki területen is csökkent az állam által teljes mértékben finanszírozott képzésekre felvehetők száma. A cikkben említett növekedés az állam által részben finanszírozott (ún. részösztöndíjas) létszámokkal együtt értendő – az ezekre a helyekre történő jelentkezési létszámok azonban egyelőre meglehetősen bizonytalannak tűnnek. Így, mivel az idei évben továbbra is érvényben maradt a felsőoktatási intézmények nagyrészt hallgatói létszámon alapuló finanszírozása, „nagy nyertesekről” semmilyen kontextusban nem beszélhetünk, legfeljebb kisebb veszteségeket elszenvedőkről.

Végezetül a műszaki-természettudományos képzés fontosságáról és kilátásairól szeretnénk röviden szólni. Az utóbbi egy-két évtizedben Magyarországon folyamatosan csökkent az ezeken a területeken dolgozók aránya; a nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kötelékébe tartozó országok között a 2000-es évek közepére a lista alsó harmadába kerültünk (http://www.oecd.org/dataoecd/30/7/36960580.pdf). Több kutatás egyértelmű összefüggést állapított meg ezen adat, valamint az egy főre eső GDP rangsorában hazánk által elfoglalt, szintén nagyon rossz helyezés között. Több, Magyarországhoz hasonló adottságokkal rendelkező országnak az utóbbi évtizedekben lejátszódó fejlődése mutatja, hogy számunkra is egyértelműen a kutatás-fejlesztés, az innováció és a tudásalapú társadalom erősítése jelenthet kitörési pontot.

Ehhez természetesen alapvető szükség van a műszaki-természettudományos felsőoktatási képzés megerősítésére. Az új rendelkezések azonban csak további, rövid- és középtávú változtatásokkal nyernek értelmet. Az általános és középiskolai oktatásban újra nagyobb teret kellene, hogy kapjanak a matematikai és természettudományos tárgyak (melyek összes óraszámának részaránya jelenleg messze nem éri el az 50%-ot, és sajnos ez az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében sem látszik megvalósulni); a műszaki és természettudományos egyetemi képzésekre való bejutást újra kötelező felvételihez (emelt szintű érettségihez) kellene kötni; a felsőoktatás finanszírozását pedig a fejkvóta-alapú rendszerről az oktatás és kutatás minőségét előtérbe helyező rendszerré lenne szükséges átalakítani.
Csak ezen tényezők együttes megvalósulása esetén van esély arra, hogy a műszaki-természettudományos területeken dolgozók a döntéshozók által remélt módon tudják elősegíteni Magyarország fejlődését.


Az SZTE TTIK vezetősége nevében:

Prof. Dr. Hernádi Klára
egyetemi tanár, dékán


Szeged, 2012. február 17.



Képgaléria

08.jpg

Rendezvénynaptár

Rendezvénynaptár *

Kövess minket

Facebook YouTube Twitter Google Plus