Két fiúgyermekes család elsőszülöttjeként láttam meg a napvilágot 1981 nyarán. Egyszerű falusi gyerekként mindig a dolgok mikéntje és miértje foglalkoztatott már óvodáskorom óta.
Ennek az érdeklődésnek - általános iskolás koromban- a családban fellelhető mechanikus-, elektromechanikus eszközök látták kárát, hiszen szakértelmem akkoriban pusztán a dolgok szisztematikus szétszerelésére korlátozódott. Középiskolában a fizika és a biológia töltötte ki az életemet. Kiváló tanáraimtól a természettudományok általános szeretetét és a tudatos élettervezést kaptam útravalónak. A két tudományterület között nehéz volt döntenem, de végül 1999-ben a József Attila Tudományegyetemnek fizikushallgatója lettem. Azért döntöttem a (ma már) Szegedi Tudományegyetem mellett, mert úgy gondoltam, ha igazán gyakorlatias, "labor-szagú" képzést szeretnék, akkor ez a legjobb választás. Elvárásaim beigazolódtak. A Fizikus Tanszékcsoporton tiszteletet parancsoló tudású, segítőkész professzoroktól tanulhattam, akik az első pillanattól kezdve minden hallgatót kollégának tekintettek és viszont tiszteltek. Nekem ez a közvetlen és nyitott hozzáállás nagyon tetszett és alapvetően meghatározta a Szegeden töltött nyolc évem hangulatát.
Az egyetemi évek alatt több témába is volt szerencsém belekóstolni, úgymint napelem- illetve röntgen CT fejlesztés, optikai rendszerek tervezése. Érdeklődésem azonban a szilárdtestfizikához terelt, így PhD éveim alatt a fény-anyag kölcsönhatás ultragyors - értsd a másodperc tízmilliomod részének tízmilliomoda alatt lezajló - folyamatok tanulmányozásával foglalkoztam. Ebből a témából születettek publikációim, illetve konferenciák keretében igyekeztem eredményeimmel a Szegedi Tudományegyetem hírnevét öregbíteni.
Kutatásaink egy együttműködési program keretében zajlottak, így lehetőségem nyílt meghívott "kezdő tudósként" a Wisconsin Állami Egyetemen dolgozni. Köszönhetően a pezsgő szegedi fizika-életnek számos nemzet (köztük USA, Olaszország, Kína, Románia, Japán) tudósaival dolgozhattam a Nagyintenzitású Lézerlaboratóriumban.
A doktori ösztöndíjam lejártával úgy döntöttem, hogy ismét egy új területen szeretném kipróbálni magam. Az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan alkalmazható a tudomány az iparban. Abban biztos voltam, hogy Magyarországon szeretném kamatoztatni a tudásom, valamint abban is, hogy technológia- vagy termékfejlesztésben szeretnék dolgozni. A Bosch Kft. tűnt a legjobb választásnak. 2008 óta dolgozom ennél a cégnél a fejlesztési osztályon, mint hibaanalízís mérnök. Mindennapi munkám során a legnagyobb autógyártóknak (pl. Daimler, Audi, VW, BMW, Toyota, GM) készített vezérlőegységeink megbízhatóságát vizsgálom. Szerencsére olyan pozíciót sikerült találnom, ahol használni tudom az egyetemen megszerzett ismereteimet és gyakorlataimat.
Úgy gondolom, ismerve a felsőoktatás jelenlegi helyzetét, a legfontosabb értékmérője egy Diplomának éppen az, hogy használható tudással gazdagítja-e hallgatóit. Saját tapasztalatom az, hogy a Szegedi Fizika Tanszékcsoport ilyen tekintetben is élenjáró!
