1971. október 24-én születtem Makón. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban, a Csongrád megyei Pitvaroson végeztem. Az ott folyó - tapasztalataim szerint ma is magas színvonalú - képzésnek köszönhetően az egyik legjobb eredménnyel kerültem be a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium matematika-fizika irányultságú osztályába 1986-ban. Az itt látott tanári példák - matematikatanárom, Horváth István (nekünk Pista bácsi) és fizikatanárom, Bodrogi Sándor (Sanyi bácsi) hivatástudata, embersége és természetesen szaktudása - indítottak arra, hogy 1990-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika szakára adjam be a jelentkezésemet, melyet siker koronázott.

Az 1990 és 1995 között az egyetemen töltött évek alatt a magas színvonalú szaktudományos képzés mellett a matematika- és fizikatanítás szakmódszertanába is bevezetek bennünket (engem konkrétan Dr. Papp Katalin és Dr. Kosztolányi József), nagyban megkönnyítve későbbi munkánkat. Nagyon szomorúnak tartom, hogy a tanárképzésben az utóbbi évtizedben ehelyett túlsúlyba került az általános pedagógiai képzés számos ideológiai vadhajtásával együtt.

Szakdolgozatomat "A szegedi tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének megszervezése és berendezése" címmel Dr. Molnár Miklós tanár úrnál írtam, aki egyáltalán nem mellékesen a nagy igényességgel megformált fizikatörténeti kurzust is tartotta abban az időben.

Ötödéves koromban, egykori alma materem, az addigra már majd' háromszáz éves múltjához visszatértBethlen Gábor Református Gimnázium fogadott gyakorló tanításon a későbbi esetleges alkalmazásom reményében. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy év múlva határozott, majd újabb egy év múlva, 1996-ban határozatlan idejű szerződést kaptam, majd a fizika munkaközösség vezetésével is megbíztak kollégáim. Nagy öröm számomra, hogy ettől az évtől egykori egyetemi évfolyamtársam, Nagy Tibor is csatlakozott a "tanszékhez", akivel, bátran mondhatom, a baráti szálak mellé sokak számára példamutató szakmai együttműködést alakítottunk ki. Hamar kiderült, hogy mint fizikatanárra van rám nagyobb szükség - országosan is általános jelenség, hogy a matematika-fizika szakosok inkább a matematika oktatásához vonzódnak -, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam szaktárgyaim oktatásába.

Elsősorban fizika- és matematikatanár elődeink munkájának eredményeképpen iskolánkban az országos helyzetnél jobb a fizika tantárgy helyzete: ha nem is sok többletórával, de mégiscsak folyamatosan működik a matematika-fizika "tagozatos" félosztály, emellett elsősorban a nyolcévfolyamos képzésünknek köszönhetően az utolsó két évben egy másik fakultációs fizikacsoport is beindul. A rám, ránk bízott diákok tehetsége és szorgalma országos szinten is számottevő versenyeredményeket szült (első helyek, "dobogós" helyezések a Vermes, Szilárd, Békésy versenyeken, a KöMaL fizika pontversenyében), ami tovább fokozta az iskolán belüli megbecsülését szeretett tantárgyunknak. Bizonyára ennek is köszönhetően a természettudományokat ellehetetlenítő kerettantervek bevezetése után a fizikát kisebb csonkolás érte nálunk, mint általában: 12. osztályban is mindenki tanulja a tárgyat. Fizikára ugyanis meggyőződésem szerint nemcsak azoknak van szükségük, akik későbbi élethivatásukul választják (fizikusok, mérnökök), de természetesen az ezt kisebb-nagyobb mértékben felhasználó, biológia-kémia irányban továbbtanulóknak is (orvosok, gyógyszerészek, vegyészek, biológusok, környezettudósok), sőt ami sokak számára nem természetes: a bölcsészeknek, jogászoknak, közgazdászoknak, teológusoknak is. A fizika munkamódszerének ismerete, elsajátítása nélkül nehéz az eligazodás mai világunkban (is): az igazságok érvényességi határon belüli alkalmazhatósága, ezen határok megkérdőjelezhetősége, a valósággal való állandó interakcióban való formálódása az élet minden területén hasznosítható és hasznosítandó. Ugyanakkor a tárgyi tudás megszerzése is elengedhetetlen olyan össztársadalmi súlyú döntések felelősségteljes meghozatalakor, melyekben nem csak szakemberek nyilvánítanak véleményt akár döntéshozóként, akár állam- vagy szavazópolgárként (energiatakarékosság, atomenergia, megújuló energiák, globális felmelegedés, hulladék-kezelés, stb.). Éppen ezért ugyanolyan fontosnak tartom a fizika oktatását az alaptanterv szerint tanuló diákok számára is.

Tanári pályám első négy évében, 1995 és 1999 között szintén a JATÉ-n elvégeztem a programozó matematikusi szakot is, levelező tagozaton. Itt elsősorban a matematika újabb területeinek megismerése (operációkutatás, numerikus matematika) fogott meg, de örömömet leltem diplomamunkám elkészítésében is, melyet "Számítógép a fizikaórán" címmel Dr. Blázsik Zoltánnál írtam.

Félig-meddig 2004 és 2006 között is egyetemi polgár voltam:nyolcadmagammal fizika szakirányú továbbképzésen vettünk részt, ahol "szakvizsgázott pedagógus" szakirányú szakképzettséget szereztünk. Szakdolgozatomat Dr. Papp Katalinnál írtam: "Kísérleti eszközök a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumból a XIX. század végéről" címmel. Ekkor, ennek kapcsán merültünk el Nagy Tibor kollégámmal a ránk bízott, 1862-63-as tanévben alapított és azóta fejlesztve megőrzött fizikaszertárunk kincseinek tanulmányozásában, aminek lángját elsősorban ő hordozza azóta. Az országosan talán nem egyedülálló gyűjtemény különlegessége az, hogy a közel másfélszáz éves eszközök jelentős része most is működőképes és napi használatban van.

A 2006. esztendő a szakvizsgánál is meghatározóbb eseménye igen lelkes és eredményes biológia-kémia szakos kolléganőmmel, Szép Ilona Tündével kötött házasságunk, melynek gyümölcse 2009-ben született Julcsi lányunk.

Ugyanezen év időrendben még két jelentős eseményt hozott: október elején egy helyi civil szervezet a Tiszta Lap Egyesület "színeiben" négy évre megválasztottak városom települési képviselőjévé, majd a hónap végén értesítést kaptam, hogy elnyertem az Ericsson Díjat a fizika népszerűsítéséért. Az Ericsson Díj laudációjában nagy hangsúlyt kapott az iskolánk által rendezett Tornyai Sándor Országos Fizikai Feladatmegoldó Verseny szervezése, mely 1997-ig nyúlik vissza. A verseny elsősorban a Kárpát-medence református iskoláit célozza meg, de rendszeresen részt vesznek rajta evangélikus gimnáziumok is. A feladatkitűzők teljes egészében, a rendezvényhez kapcsolódó előadások előadói javarészt kötődnek a Szegedi Egyetem Fizikus Tanszékcsoportjához. Mindannyiunk számára feltöltődést jelentenek ezek a tavaszi hétvégék, köszönhetően a tehetséges diákoknak és lelkes, visszajáró tanáraiknak.

A fizikatanárok számára nem teher a hétévenként kötelező pedagógus-továbbképzés: a fizikatanári ankétok remek lehetőséget kínálnak a szalmai megújulásra, de emellett a kapcsolatok ápolására, újak teremtésére is, amellett, hogy 30 órás továbbképzésnek számítanak. Magam is számos alkalommal vettem részt ezeken, 2008-ban Békéscsabán műhelyfoglalkozást is tartottam bethlenes kollégáimmal. Emellett fizikából emelt (és közép) szintű vizsgáztatói képzésen, valamint érettségi elnöki képzésen szereztem tanúsítványt az elmúlt években. Immár szerencsére sokadmagammal együtt én is részt vehettem a CERN-ben zajló fizikatanári továbbképzésen, még 2007-ben. Számomra is óriási élmény volt a magas színvonalú előadások végigkövetése, a kollégák és a szervezők lelkesedésének, a tudomány monumentális berendezéseinek látványa. Az önképzésnél maradva: számítógép-felhasználói ismereteimet kibővítve 2009-ben 7 modulos ECDL-tanfolyamon vettem részt és Select bizonyítványt szereztem. Megtiszteltetés és egyben kihívás számomra, hogy a szegedi Maxim Kiadó 2008-ban felkért fizika tárgyú kiadványainak lektorálására. Együttműködésünk során részt vehettem két tanári kézikönyv, egy tankönyv és immár két példatár elkészítésének munkálataiban.

2010. januárjában iskolámban a kényszerű igazgatóváltás után többek győzködésére elvállaltam az igazgatóhelyettesi megbízatást, melyet a kiírt pályázat eredményeképpen felálló új vezetés hivatalba lépéséig, augusztus 15-ig láttam el.

2010. őszétől éppen másfél évtizeddel pályakezdésem után immár mentesen minden vállalt közéleti és iskolai adminisztrációs szerepvállalástól újult erővel folytathatom szeretett szaktárgyaim és diákjaim oktatását.

Végzettségek:

• 1990-95 JATE, Szeged, matematika-fizika szak. Szakdolgozat: "A szegedi tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének megszervezése és berendezése"
• 1995-99 JATE, Szeged, programozó matematikus szak (levelező tagozat, főiskolai oklevél). Szakdolgozat: "Számítógép a fizikaórán"
• 2004-06 SZTE, Szeged, fizika szakirányú továbbképzés, "szakvizsgázott pedagógus" szakirányú szakképzettség.
  Szakdolgozat: "Kísérleti eszközök a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumból a XIX. század végéről"

Alkalmazás:

• Bethlen Gábor Református Gimnázium (Hódmezővásárhely), matematika-fizika szakos tanár, a fizika munkaközösség vezetője