In memoriam Adamkovich István

„Visszapergek az osztatlan egészbe, halni is oda térek. Játszik velem a szél, a por csillagával, átfúj a fény rácsain, Megvillanok, s már csak a földet faggathatod, Mert benne zengek forró himnuszában.”

(Kemény Géza)

Adamkovich István első tanári diplomáját 1964-ben a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerezte, mint matematika-kémia-rajz szakos általános iskolai tanár, majd 1967-ben kémia szakos középiskolai tanári oklevelet kapott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Tanári pályáját egy makói külvárosi iskolában kezdte, majd Szegeden kollégiumi nevelőtanárként folytatta. 1969-ben a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanára lett, ahol kémiát, anyagismeretet, áruismeretet és művészettörténetet tanított. 1972-től már a Radnóti Miklós Gimnáziumban, tagozatos osztályban speciális tantervű kémiát tanított, de emellett óraadó volt esti, levelező és szakmunkásképzésben is. Mint középiskolai tanár különböző tantervfejlesztési munkákban is részt vett: tagozatos kémia tantárgy laboratóriumi gyakorlatának, valamint a kémiaoktatás vizsgatematikájának kidolgozásában. A pedagógusképzésben 1977-től vett részt, mint a JATE (később SZTE) kémia „szakmódszertanosa”. Doktori értekezését a kémiai modellezés témakörében írta 1979-ben.

A kémiatanárok módszertani képzését új alapokra helyezte. Hazánkban elsőként vezette be a mikrotanítást, mint a tanári képességfejlesztés módszerét. Számtalan egyetemi tanárképzési reform kimunkálásában vett részt. Kidolgozta a JATE-n 1995-ben induló környezettan szakos tanárképzés módszertani blokkjának tantervét. Mindeközben szoros kapcsolatban volt a közoktatással. Továbbképzéseket tartott hazai, erdélyi és vajdasági kémiatanároknak. Publikált, konferenciákat szervezett, tankönyveket lektorált, pályázatokat írt. Mint közoktatási szakértő részt vett a NAT, a kerettantervek, a közép- és emelt szintű érettségi vizsgakövetelmények bírálatában. Érettségi vizsgaelnökként, valamint emelt szintű vizsgákon javító- és kérdező tanárként is rendszeresen tevékenykedett. A Kémia Tanítása című országos terjesztésű módszertani folyóirat főszerkesztője volt 1993 és 2007 között. 2007-ben egykori tanítványai javaslata alapján elnyerte a Rátz Tanár Úr Életműdíjat.

Szabadidejében, főleg nyugdíjasként, hosszú utakat tett kerékpárral, szívesen festett, az egyetem központi épületében még önálló kiállítása is volt. Az ő rajzai illusztrálják a leggyakrabban forgatott kémiai kísérletgyűjteményeket. Hosszú értekezleteken karikatúrákat rajzolt.

Szerény, nyugalmat sugárzó, ám sajátságos humorú ember volt. Minden érdekelte, és mindenkit meg tudott nyugtatni optimista életszemléletével. Jó volt vele társalogni. Sokunk személyes emlékeiben kitörölhetetlen marad derűs egyénisége. Isten nyugosztaljon drága Pista!

Németh Veronika