2019. január 09.
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Diós Kristóf biológia BSc hallgatónk, akitől egy kiállítás megnyitójára saját magáról írt soraival búcsúzunk:
„1994-ben születtem Békéscsabán, azóta Dévaványán élek. A természet iránti szeretetem már gyerekkoromban kialakult, ezt tovább növeltél a különböző madárgyűrűző és természetvédelmi táborokban való részvételek. Eleinte csak távcsővel jártam a határt, majd hazai fotósok munkáját látva egyre jobban érdekelt a természetfotózás, valamint szerettem volna másoknak is megmutatni lakóhelyünk egyedülálló természeti értékeit. Vadászirodalomon nőttem fel, így nem áll messze tőlem ez a kultúra sem. Sőt! Fotóim között elsősorban vadászható vadfajokkal találkozik a kedves néző. 2012 nyarán jutottam hozzá első tükörreflexes fényképezőgépemhez, azóta próbálom komolyabban művelni a fotózást, amit abszolút autodidakta módon tanultam. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója vagyok, ahol az aranysakálról végzek etnozoológiai kutatásokat. Fotóim 90%-a itthon, Dévaványán készült. Számomra a fotózás a kikapcsolódást, a kihívást jelenti, minden szabadidőmet a természetben töltöm. Az érzés, amikor egy vadállat sokkal fejlettebb és kifinomultabb érzékszerveit ki tudom játszani, leírhatatlan és megunhatatlan.”
Diós Kristóf
„...hittem a vadászati könyvek minden fajtájában, a tengerikígyóban, a hétfejű sárkányban, a borzfuvarban, a bárányt vezető farkasban, és mindenben, ami életteljes, misztikus, elérhetetlen, megmagyarázhatatlan – fantázia és álom volt. És sohasem bántam meg. Néha – majdnem mindig nem azt találtam, ami a könyvekben meg volt írva, hanem annál sokkal többet. Békességet, magányt, halat, vadat, madarat, de mindig találtam valamit, és a végén – nem mondom, hogy nagy érték – de megtaláltam: - magamat.” /Fekete István/