Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Prof. Dr. Gallé László, az SZTE TTIK Biológia Intézet Ökológiai Tanszék alapítója, egyetemi tanára és emeritus professzora 2026. március 17-én, hosszan tartó betegség után elhunyt. Tavaly vele készült interjúnkat itt olvashatják.
Prof. Dr. Gallé László 1942. november 18-án született Szegeden. A természet iránti szeretete már gyermekkorában meghatározta életét, különösen a madarak világa ragadta magával, amely iránti érdeklődését édesapja könyvtára is táplálta.
Iskolai évei alatt gyakran járta Szeged környékét, figyelve és csodálva a természet apró részleteit. 1961-ben felvételt nyert a József Attila Tudományegyetem biológia-kémia szakára, ahol érdeklődése hamar a rovartan, azon belül is a rovarökológia felé fordult. A Tisza mente, a szikesek és a homokvidékek világa, valamint a Mediterráneum élővilága különösen közel állt hozzá.
Kutatóként és tanárként egyaránt szenvedéllyel fordult a társas rovarok, mindenekelőtt a hangyák felé. Tudását és lelkesedését nemzedékeknek adta tovább; tanítványai nemcsak kiváló szakembert, hanem inspiráló, figyelmes mestert ismerhettek meg benne.
Az egyetem elvégzése után tanárként kezdte pályáját, majd 1971-ben csatlakozott a József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszékéhez. 1990-ben megalapította az Ökológiai Tanszéket, amelyet másfél évtizeden át vezetett. Tudományos és oktatói munkásságát számos fokozattal és díjjal ismerték el; 1997-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, majd nyugdíjazását követően Professor Emeritus címet kapott. 2007-ben Széchenyi-díjban részesült.
Szakmai életében aktív és meghatározó szerepet vállalt hazai és nemzetközi tudományos közösségekben. Számára a legfontosabb mindig az volt, hogy kutathatott, taníthatott és közösséget építhetett.
Különös büszkeséggel tekintett az általa kezdeményezett Bugac Projektre, amely évtizedeken átívelő kutatómunkájának egyik legfontosabb öröksége. Ugyanilyen fontos volt számára a tanítás: hallgatói, doktoranduszai, kollégái és barátai iránti figyelme, embersége és közvetlensége mindannyiunk számára maradandó emlék marad.
A tudomány mellett a zene is közel állt a szívéhez; a klasszikus jazz iránti szeretete életének állandó kísérője volt.
Emlékét nemcsak tudományos eredményei, hanem embersége, kíváncsisága és a természet iránti mély tisztelete őrzi bennünk.
Hálával és tisztelettel búcsúzunk tőle. Nyugodjon békében!
SZTE TTIK Biológia Intézet
