Egy környezettudatosabb és fenntarthatóbb Európáért

A Horizont 2020 (H2020) az Európai Unió 2014 és 2020 között futó legnagyobb kutatási és innovációs keretprogramja volt, amely az európai kutatást, technológiai fejlesztést és innovációt támogatta. Kitűnő alapul szolgált a 2019-ben elindított Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) programcsomagnak, mely arra törekszik, hogy egész Európa működése lépésről lépésre zöldebbé és fenntarthatóbbá váljon, főként a körkörös gazdaság és a mezőgazdaság tekintetében, valamint az energiahatékonyság növelése, illetve a biodiverzitás megőrzése érdekében. Az SZTE TTIK kutatói a PHOENIX projekt keretében kapcsolódtak be a programba, mely során azt vizsgálják, hogyan viszonyulnak az emberek a zöld átálláshoz és az Európai Zöld Megállapodás által előirányzott NetZero koncepcióhoz, amely az üvegházhatású gázok nullára csökkentését célozza meg. Az Európai Unió célja, hogy 2050-re karbonsemlegessé váljon. Ennek fontos pillére a Horizont 2020 és utódja, a Horizont Europe, amelyek a klímasemleges innovációkat és kutatásokat támogatják. A PHOENIX esetében az SZTE kutatása a zöld átálláshoz kapcsolódik.

Mint Dr. Nagy Gyula elmondta, projektjük több európai társprojekt mellett olyan kérdésekre keresi a választ, minthogy:

- az európai lakosokat hogyan tudják megszólítani a zöld átállás folyamatában,
- hogyan lehet az európai nagy folyamatokba helyi hangokat bevonni,
- hogyan lehet megismertetni az emberekkel magát a zöld átállás folyamatát,
- és hogyan lehet mérni azokat az attitűdöket, melyeket a különböző beavatkozási irányokkal szemben, vagy azokkal kapcsolatban éreznek,
- valamint hogyan lehet ezeket az érzéseket, attitűdöket formálni.

A kutatás másik fontos célja, hogy fényt derítsenek arra, hogy mi az ebben a nagy programcsomagban, ami működőképes, illetve mi az, ami nem. A másik nagyon fontos aspektus, hogy rájöjjenek, mi lehet az oka annak, ha valami nem működik. Ennek érdekében a konzorciumi partnerekkel különböző pilot területeket jelöltek ki. Ezek főként a biodiverzitáshoz, az energetikához, illetve a „Farm to Fork”, vagyis a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiához fűződnek. Négy évvel ezelőtt az SZTE ezeken a pontokon kapcsolódott be a kutatásba. „Szeged esetében az energiaszegénység és a zöld területek megújításának lehetőségeit, míg a másik vizsgált terület, a Balaton-felvidék esetében a „Farm to Fork”, azaz a rövid élelmiszertermelési ellátási láncok megvalósíthatóságát vizsgáljuk a lakosság bevonásával” – mondta el a kutató.

A projekt maga öt nagy mérföldkőből áll:

- az első rész a szervezési feladatok ellátását, a kapcsolattartást és kommunikációt foglalta magába tudományos és szakpolitikai tekintetben.
- A kutatás második fontos elemeként az Intézet egy 100-110 oldalas dokumentumban foglalta össze, az európai zöld átállás milyen elvi és elméleti keretekhez kapcsolódik. Ebben az átállás mindennapi hatásait, a lakosság hozzáállását, valamint a folyamat kockázatait és veszélyeit vizsgálták.
- A következő etapban a konzorciumi partnerekkel minden mintaterületre kidolgoztak egy összetett módszertani modellt, úgynevezett tangramot. Arra törekedtek, hogy valamennyi mintaterületen szülessen egy módszertani összefoglaló, mellyel a leghatékonyabb és legsikeresebb módon vonhatják be a lakosságot.
- A projekt negyedik szakaszában a helyi közösségeket kérdezték meg arról, hogyan adaptálnák a különböző szakpolitikai irányelveket, különös tekintettel a fenntartható zöldterületek kialakítására.
- Az ötödik szakaszban ezeknek a véleményeknek az összegzése és az adatok feldolgozása zajlik – nemcsak Szeged és a Balaton térségében, hanem valamennyi konzorciumi partnernél.

Dr. Nagy Gyula a Göncz Árpád sétányon a TTIK centenáriumi fájával. Fotó: Sahin-Tóth István

Megvalósították Szeged első közösségi gyűlését

A projekt keretében 2024. januárjában megszervezték Szeged első közösségi gyűlését. A fórumon meghívásos alapon 40 helyi lakos mondhatta el a véleményét a zöld város koncepciót érintő problémákkal és a hozzájuk fűződő megoldási javaslatokkal kapcsolatban. Az elhangzott ötletek alapján a Boszorkánysziget felújítása, sétányosítása mellett tették le legtöbben a voksukat. A projekt munkatársai ezt továbbították is a városvezetés felé. Mint a kutató elárulta, szerencsés egybeesés, hogy a déli Tisza-híd fejlesztése kapcsán e terület kiemelt figyelmet élvez, ahová érdemes volt a lakosság ötleteit bevonni.

Most, nagyjából egy évvel a közösségi gyűlés után, annak résztvevőit a város meghívta az új városi zöldítési akcióterv koncepciójának bemutatására, ahol az alpolgármester köszöntötte a résztvevőket. A városzöldítési akciótervbe beépítették az első közösségi gyűlés alatt meghatározott irányvonalakat, fejlesztési javaslatokat, valamint az azt követő Zöld Hackatlon ötletpályázat eredményeit is. Utóbbit az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet hallgatói csapata nyerte meg 2024 nyarán. A közösségi gyűlés, mint projektpilot továbbgyűrűző hatásai érezhetőek voltak. A bemutató után közös workshoppal és ötleteléssel egészült ki a bemutató.

„Ez egy óriási siker. Az a negyven ember, aki a meghívásunkra végül eljött tavaly a közösségi gyűlésre, ha nem is teljesen, de meglehetősen jól reprezentálja Szeged különböző véleményeit. Ráadásul indirekt és direkt módon is bevontuk őket a tervezési folyamatba, ami rendkívüli eredmény. Szeged egyébként ilyen tekintetben nagyon nyitott. Sokszor találkozhatunk hasonló fórumokkal, de az, ahogy egy meghatározott módszertan alapján a lakosság segítségével egy javaslatcsomagot összeállítottunk, és azt a város befogadta és feldolgozta, egészen egyedülálló” – árulta el a kutató.

A javaslatok alapján megújulhat a Boszorkánysziget?

Dr. Nagy Gyula bemutatta, hogy a Boszorkánysziget informális zöld tere a városnak, vagyis egy természetes, vadon jellegű hely, amely nem rendelkezik kiépített infrastruktúrával (játszótér, padok, telepített növényzet) és karbantartott zöld területtel (mint egy park, vagy kert). A helyiek mégis szívesen használják pihenésre, sétákra vagy más szabadidős tevékenységekre. „Úgy véljük, hogy a vadon jellegének megőrzése elengedhetetlen. Ezt a közösségi gyűlés résztvevői is megerősítették, ugyanakkor úgy gondolják, hogy a terület jelenlegi rossz állapota és a helyenként tapasztalható problémás körülmények mindenképpen rendezést igényelnek.” A szakember abba is beavatott, hogy a tervek szerint a Boszorkánysziget megújulása valahol a formális és informális zöldterületek között képez majd átmenetet. Vagyis egy olyan köztes zöldterület jön létre, amely a természetes környezetet megőrzi, miközben kulturált, karbantartott sétányokat és tanösvényeket biztosít a látogatóknak. Ugyanakkor hozzátette, a déli Tisza-híd fejlesztésének tervei is hatással lesznek arra, hogy milyen irányba halad a Boszorkánysziget területrendezése.

„Farm to Fork” a Balaton-felvidéken

A másik vizsgált terület a kutatás során a Balaton-felvidék, illetve a Balaton környéki régió volt. Itt a lakosság bevonásával arra keresték a választ, hogy egy ennyire sokszínű és változatos, nagyon összetett régióban, mint a Balaton, hogyan valósítható meg a „Farm to Fork”, vagyis hogyan alakítható ki a legrövidebb módon a termékek útja a termőföldtől egészen az asztalig. A másik szempont annak vizsgálata volt, hogy ez a koncepció hogyan épül be a turizmusba és a helyiek mindennapjaiba, milyen tényezők segítik, vagy éppen akadályozzák a megvalósulását.

„A kutatás során a helyi kistermelők és turisztikai szolgáltatók bevonásával egy négykörös, célzott egyeztetési folyamat zajlott. Összesen több mint száz vállalkozást kerestünk meg, és közülük körülbelül huszonöten csatlakoztak a különböző gazdasági szektorokból. A résztvevők között voltak lekvárfőzők, pékek, fűszertermesztők, borászok, szőlészek, pálinkafőzők, valamint kis és nagy szállodatulajdonosok is. A cél az volt, hogy a „Farm to Fork” elv mentén a termőföldtől az asztalig vezető teljes ellátási láncot minél szélesebb körben feltérképezzék. A rövid ellátási lánc nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében játszhat szerepet, hanem hozzájárulhat az egészségesebb élelmiszerekhez és a helyi értékek megőrzéséhez is, összhangban az Európai Unió zöld átállási törekvéseivel” – részletezte Dr. Nagy Gyula.

A fórum kapcsán elindult egy közös gondolkodás a témában. A résztvevők azt boncolgatták, ha tudjuk, hogy több szempontból is a legjobb választás a hazai termék, mint például a nagymama házi baracklekvárja, mert E-szám mentes, mert adalékanyagmentes, mert tudjuk, hogy ebben az esetben például a Balaton környékén termelték, akkor miért nem ezt választja mindenki? Melyek azok a gátak, amik miatt ez nem működik? Annak ellenére, hogy léteznek nagyon jó elképzelések az Európai Unióban a zöld átállás és a „Farm to Fork” elvhez kapcsolódóan, valamiért mégsem tudnak úgy kiteljesedni, ahogy egyébként logikusan elvárható lenne. A vizsgálat során erre keresték a választ, hogy a piac szereplői tudnak-e olyan javaslatokat megfogalmazni helyi, illetve országos szinten, amellyel változtathatnak ezen a rendszeren.

A beszélgetésekből kiderült, rengeteg olyan közigazgatási és jogi faktor gátolja a kistermelőket, melyeket elsősorban a nagytermelőkre vagy multikra szabtak. Hiszen nem ugyanolyan egy élelmiszerbiztonsági szabályozásnak megfelelni egy 300 főt vagy egy 3 főt foglalkoztató cégben. „Nyugat-Európában azt tapasztaljuk, hogy sokkal rugalmasabban és specifikusan vállalkozásméretre szabva alkották meg ezeket az előírásokat. Ennek köszönhetően a kisvállalkozásoknak nem kell ugyanazokat a kvótákat teljesíteni, mint egy nagyvállalatnak.

A másik nagy gátló tényező, hogy nincs egy olyan közös platform, mely összefogná a termelőket, egységesen képviselné az érdekeiket, hidat képezne köztük és a piac más szereplői között. Nagyon sok civil szervezet végez ugyan ilyen jellegű munkát, ám tevékenységük általában egy szűk csoportra fókuszál, mint például a borászokra, vagy a turisztikai szolgáltatókra.

A harmadik akadály, amely gátolja a „Farm to Fork” elv teljes megvalósulását, a modern fogyasztói kultúrában gyökerezik. „A „Farm to Fork” nem arról szól, hogy holnap bemegyek valamelyik nagy üzletláncba, és leveszem a polcról azt, ami éppen eszembe jut. Itt idényjelleg van. A mai fogyasztói társadalomban hozzászoktunk ahhoz, hogyha paradicsomot szeretnék enni februárban, akkor paradicsomot fogok enni. Ez a fajta fogyasztói kultúra, - az azonnal mindent akarok, és az legyen, amit én akarok hozzáállás -, nem fér össze a környezettudatos, tájtudatos termelés koncepciójával. Ez egy óriási törésvonal. Mindez viszont megmutatta, hogy a termelők milyen nehézségekkel küzdenek, és miért nem tudnak mindig megfelelni az elvárásoknak - magyarázta Dr. Nagy Gyula.

Elindult egy közös gondolkodás. Fotó: Sahin-Tóth István

Törésvonalak és szemléletformálás

Mint folytatta, a legélesebb törésvonal a fogyasztók egy bizonyos csoportja, a tömegturisták és a térség többi szereplője között húzódik, ami különösen izgalmas eredményként rajzolódott ki a kutatás során. Tapasztalataik szerint az európai zöld átállás 'Farm to Fork' része akkor működhet igazán hatékonyan, ha a gyakorlati intézkedések mellett a fogyasztói attitűdök alakítására is hangsúlyt fektetünk, vagyis a folyamatot egyfajta szemléletformáló „népneveléssel” kapcsoljuk össze. Magyarországon napjainkban a civil kezdeményezések szava elég halk. A zöld életmódhoz kapcsolódóan nagyon kevesen szólalnak fel, és nem ez az elsődleges prioritás a mindennapokban, hiszen a megélhetési problémák mindig felül fogják írni a fenntarthatósági kérdéseket. A kutató tapasztalatai szerint az emberek nem is igazán szívesen állnak egy olyan ügy mellé, ahol nincs egy olyan közeg, ami összefogja és mögötte áll.

A projekt eredményei alapján láthatóvá vált, hogy vannak bizonyos tevékenységek, melyek csak helyi szinten, kisebb léptékben működnek. A földrajzi távolság ugyanis komoly akadályt jelent a lakosság bevonásában: míg például Szegeden egy központi helyszín 20 percen belül elérhető, addig a Balaton térségében egy-egy találkozóhoz akár órákig kellene utazni, ami ellehetetleníti a közös munkát. Ez a megfigyelés különösen érdekesnek bizonyulhat az Európai Unió számára, mivel rávilágít arra a kritikus pontra, ahol a szakpolitikai irányelvek és a helyi közösségek igényei már nem találkoznak, tudtuk meg Dr. Nagy Gyulától.

A kutatók hamarosan Brüsszelben számolnak be a projekt eredményeiről

Mint a kutató elárulta, eredményeikről idén június 4–6. között Brüsszelben, az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselői előtt fognak beszámolni. Az elmúlt négy évet felölelő, közel ötmillió eurós költségvetésből 340 ezer eurót felhasználó projekt több mint 10 kutató, PhD-hallgató és OTDK-résztvevő bevonásával jött létre. A projekt egyik legfontosabb eredménye, hogy a területi lépték meghatározza a lakossági részvétel hatékonyságát: míg kisebb közösségek könnyebben mozgósíthatók, nagyobb földrajzi távolságok esetén az együttműködés jelentősen csökken. Vagyis minél nagyobb a földrajzi távolság, annál nehezebb a lakosságot bevonni. Ez a tapasztalat nemcsak a "Farm to Fork" keretében releváns, hanem más zöld átállási programok sikerességét is alapvetően befolyásolhatja.

„E kutatás tekintetében külön figyelmet érdemel az SZTE eredménye. Az a kettősség, mely két teljesen más témában megmutatkozott a két magyarországi mintaterületen, földrajzi és szakpolitikai szempontból is nagyon érdekes. Nagyjából ki tudtuk rajzolni azt a határt, ahol a szakpolitika és a lakossági véleménynyilvánítás találkozik, szinergikusan hatnak egymásra, és befolyásolni tudják a másikat. De ott van az a láthatatlan vonal, melynél a földrajzi távolságok miatt a lakosság bevonása már nem hoz eredményt. Ez az új megvilágítás olyan lényegi információkat tartalmaz, amelyek az EU figyelmét is felkeltették az uniós szakpolitikák helyi megvalósítása kapcsán” – mondta el Dr. Nagy Gyula. Hozzátette, eredményeik azt igazolják, hogy a területi lépték alapvetően befolyásolja az alulról építkező fejlesztések sikerességét. „Ennek ellenére miért fontos alulról építkező fejlesztéseket megvalósítani? Mert az emberek sokkal inkább magukénak érzik” – magyarázta a kutató.

Hozzátette, társprojektjeik – például a Real Deal – során a kutatók más területen, a körkörös gazdaságban dolgoznak hasonló célokért, eltérő módszerekkel. „Különösen izgatottan várjuk a nagy beszámolókat, hiszen összesen öt ilyen testvérprojekt létezik az Európai Unióban. Külön büszkeség, hogy ezek egyikét a Szegedi Tudományegyetem részvételével valósítják meg” – árulta el Dr. Nagy Gyula. Kiemelte, ez azért is nagy siker, mert ezzel az SZTE bekerült egy olyan nemzetközi hálózatba, mely további, hasonló léptékű projekteket hoz az intézmény számára. A PHOENIX programban elindított kutatás például az április elsején induló, szintén a Horizont Europe projekt keretében megvalósuló Biodiversa+ nevű kutatás részeként folytatódik, melynek témája a nevéből adódóan a biodiverzitáshoz kapcsolódik. A kutató reményei szerint intézetük az elkövetkezendő 5-10 évben még több, ezekhez hasonló, nagy nemzetközi kutatásban vehet majd részt. Céljuk, hogy az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) keretében a 2019 óta született kutatások különböző aspektusait mozaikszerűen összeillesztve átfogó képet alkossanak, és hosszú távú következtetéseket vonjanak le. A projekt kutatói több hazai konferencián is bemutatták az eredményeket, hogy az SZTE-s tapasztokkal megalapozzák a saját kutatásaikat is.

"Fontos, hogy amit ma teszünk, az a jövő számára is érték maradjon.” Fotó: Sahin-Tóth István

Mi lehetünk az utolsó generációk egyike, ami változást hozhat

„Az SZTE kutatóiként így tudunk hozzájárulni egyrészt a szakpolitika megvalósításához, másrészt Európa zöldebbé tételéhez, valamint a klímaváltozás hatásai elleni küzdelemhez. Ezeket a célokat nem csupán az EU, hanem a Szegedi Tudományegyetem is kiemelten fontosnak tartja. Minden fejlesztés és kutatás végső soron azt a célt szolgálja, hogy azt a tudást, amit kutatóként megszerzünk, átültessük az oktatásba is. Ez a szerepe az SZTE-nek, hogy felismerve az attitűdhiányokat, az erre vonatkozó kutatásokba bevonjuk a hallgatókat, formáljuk a szemléletüket. Hiszen a jelen hallgatói lesznek a jövő szülei, így tulajdonképpen generációs szinten szerepünk van a fenntartható világ kialakításában. Hiszem azt, hogyha képesek vagyunk változni, elérhetjük mindezt. Mi vagyunk azon generációk egyike, akik még tehetnek a klímaváltozás hatásai ellen, és könnyen lehet, hogy mi vagyunk az utolsó ilyen generáció. Büszkeséggel tölt el mindannyiunkat, hogy az SZTE kutatóiként részesei lehetünk ennek” – vallja Dr. Nagy Gyula.

Értéket teremtünk unokáink és dédunokáink számára

Egy fa, amely évtizedek alatt nő meg, mindannyiunk számára hosszú távú örökség. Ezért a Földrajzi- és Földtudományi Intézet munkatársai abban hisznek, hogy a fák ültetése nemcsak a természet, hanem az emberek szemléletformálásának is része. „Ezért ültettük el a TIK melletti Göncz Árpád sétányon a TTIK centenáriumi fáját. Ez a fácska most még csak pár ággal és levéllel büszkélkedhet. 100 év múlva azonban már azoknak a hallgatóknak az unokái, dédunokái hűsölhetnek az árnyékában, akik most az egyetem padjait koptatják. Ezért olyan fontos, hogy amit ma teszünk, az a jövő számára is érték maradjon” – zárta gondolatait a kutató.

Fülöp Tímea

Borítóképen: Dr. Nagy Gyula, projektkoordinátor, az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet Társadalomföldrajz Tanszékének adjunktusa. Fotó: Sahin-Tóth István