– Milyen fantáziát lát egy fiatalember abban, hogy ecetmuslica modellszervezetet tanulmányozzon? Mi az érdekes benne?

– A Drosophila melanogaster, hétköznapi nevén ecetmuslica sokak számára ismerős lehet a mindennapi életből, ugyanakkor mikroszkóp alatt vizsgálva egy teljesen más arcát ismerhetjük meg ennek a kistestű légynek. Az egyetemen többszáz mutáns törzset tartunk fenn a törzsgyűjteményben, és ezek a mutánsok nagyon érdekes megjelenésűek lehetnek a szemüket, testüket, vagy akár a szárnyukat illetően, amelyre gyakran rácsodálkozom a mikroszkóp alatt vizsgálva őket. Sok kedvező tulajdonsága van a muslicának, ami lehetővé teszi modellszervezetként való alkalmazását, ilyen például, hogy rövid az életciklusa, könnyen szaporítható laboratóriumi körülmények között és csupán 4 pár kromoszómája van, mindemellett a genetikai állománya 60%-ban megegyezik az emberével. Számomra mindig nagy élmény és kihívás egy-egy keresztezést megtervezni, végrehajtani, és utána a molekuláris vizsgálatokat elvégezni, így egy-egy mutáns törzs előállítása során nagy jártasságra lehet szert tenni a klasszikus genetikai és molekuláris genetikai módszereket illetően. A kutatási munka legérdekesebb részének a minták fluoreszcens mikroszkópos vizsgálatát tartom, amely során esztétikai érzékemet is felhasználhatom egy-egy szép és tudományosan is reprezentatív felvétel elkészítéséhez.

 Lepár Dávid, a Szegedi Tudományegyetem OTDK-nyertes hallgatója. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Egy ilyen kutatásnak mi a jelentősége a későbbi alkalmazásokban?

– Az emberi betegségekben azonosított gének közel kétharmadának van Drosophila megfelelője, így modellszervezetként nagy szerepe van a humán betegségek jobb megértésében. Mi a hímivarsejtek fejlődését tanulmányozzuk Drosophilában, a jól megfigyelhető és az utótestből izolálható páros, feltekeredett csőre emlékeztető herékben (tesztiszekben), ahol a spermatogenezis minden stádiuma jól megfigyelhető, vizsgálható. A spermatogenezis, vagyis a hímivarsejtek fejlődése nagyon hasonlóan megy végbe az emberben és a muslicában, valamint a spermiumok alapvető szerkezete és a sejtorganellumok is nagy hasonlóságot mutatnak az emberéhez. A kutatócsoport munkájának egy része az SZTE Reprodukciós Medicina Intézetével közös kollaboráció keretén belül valósul meg, és bízunk abban, hogy eredményeinknek köszönhetően jobban megérthetjük az emberi hímivarsejtek működését is, amely hosszú távon hozzájárulhat az infertilitás hátterében álló genetikai tényezők megismeréséhez.

– Hogyan foglalná össze a barátainak az OTDK-dolgozata témáját?

– Sok konzervált biológiai folyamatot azonosítottak már a megtermékenyítésre képes, érett spermiumok kialakulásában. A tűszerű maggal rendelkező és mozgásra képes spermiumok kialakulásához felépítő és lebontó folyamatok is hozzájárulnak. A proteaszóma egy olyan fehérjekomplex, ami a legtöbb sejtben jelen van és a feladata a fehérjék irányított lebontása. A proteaszómának ismert több, csak egy adott szövetre vagy szervre jellemző változata. Egyik ilyen a tesztisz-specifikus proteaszóma (spermatoproteaszóma), ami a herékben van jelen, és a hímivarsejtek megfelelő fejlődésében játszik fontos szerepet, ott végez fehérjelebontást. Mi ezt a speciális fehérjelebontást tanulmányozzuk és modellezzük Drosophilában, hiszen ennek a folyamatnak a pontos molekuláris mechanizmusa még nem ismert. Mivel a spermatoproteaszóma a herékben emlősökben is jelen van, így a későbbiekben akár jelentős humán relevanciája is lehet a kutatásunknak.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– Nincs olyan érzése, hogy míg a kutatás egyre specifikusabb, a hétköznapi ember egyre kevesebbet ért belőle? Mit kellene tenni, hogy ez változzon? 

– Egyértelmű, hogy a biológia kutatásokban is sok specifikus kutatási terület és téma van, és a kutatók feladata ezek megismertetése a hétköznapi emberekkel. Ugyanakkor ahhoz, hogy megértsék és értékeljék egy-egy felfedezés jelentőségét, szükséges a fiatalok és a hétköznapi emberek természettudományos ismereteit bővíteni. Ez leginkább az iskola feladata, de a média is jelentősen hozzájárulhat ehhez. Tanárként és kutatóént én erre az érthető, de pontos tájékoztatásra törekszem. Szeretném, ha a hazai tudománykommunikáció és természettudományos oktatás fejlesztésébe is be tudnék a magam szintjén kapcsolódni, és ha kicsit is, de hozzájárulhatnék az előrelépéshez.

– Mi motiválta, hogy tanárszakosként a tanárképzés mellett a kutatási irányt is komolyan vegye és sikereket érjen el benne?

– Az már középiskolás koromban körvonalazódott, hogy a tanári pályát fogom választani, így az érdeklődésem középpontjában álló biológia és kémia mellett döntöttem. Az is nyilvánvalóvá vált a középiskolában, hogy az egyetemre kerülve komolyabban szeretnék foglalkozni a genetikával, fejlődésbiológiával. Mivel a rovarokért is rajongok, így nem is volt kérdés, hogy bekapcsolódjak az SZTE TTIK Genetikai Tanszékén működő, Dr. Sinka Rita által vezetett Fejlődésbiológiai Kutatócsoport tudományos munkájába. A kutatásban és a tanításban is a kíváncsiság és az értékteremtés motivál a leginkább.

– Milyen kutatói jövőt képzelt el magának?

– A jövőben is szeretném ötvözni a kutatást és a tanítást. Szeretném folytatni doktori tanulmányaimat a Biológia Doktori Iskolában, és a doktori képzés során szeretnék elsajátítani fehérjebiokémiai technikákat, amelyben társ-témavezetőm, Dr. Lipinszki Zoltán (HUN-REN SZBK Biokémiai Intézet) lesz a segítségemre. Nem szeretnék elhatárolódni a tanítástól sem, így amennyiben lehetőség nyílik rá, úgy szeretnék junior tanárként részt venni a Nemzeti Tudósképző Akadémia munkájában. Már a tanulmányaim alatt többször voltam demonstrátor a gyakorlati kurzusokon, az egyetemi genetika oktatásban is szeretnék szerepet vállalni. A gimnáziumi tanári állás mindinkább hosszútávú cél, a fő cél kutatótanári fokozat megszerzése.

Panek Sándor

A borítóképen: Lepár Dávid, a Szegedi Tudományegyetem OTDK-nyertes hallgatója. Fotó: Kovács-Jerney Ádám