Pintér Lajos közel fél évszázadon keresztül oktatott és kutatott a Bolyai Intézetben. Az SZTE Bolyai Intézet Analízis Tanszék tanárának fő területe a differenciálegyenletek és a matematika módszertana volt. Pintér Lajos szerepe mind a matematikai tehetséggondozásban, mind a tanárképzésben évtizedeken keresztül meghatározó volt. 90. születésnapjának alkalmából Hatvani László matematikus, Papp György elméleti fizikus, Totik Vilmos matematikus, és Csákány Béla matematikus idézett fel néhány történetet közös emlékeikből.

Képgaléria az emlékülésről

A visszaemlékezésekből kirajzolódott: Pintér Lajos olyan tudóstanár volt, akinek mindig a tanítás állt az első helyen. Igazi könyvbarát és könyvgyűjtő is volt. – A ’60-’70-es években tudománnyal foglalkozni csak a könyvtárban lehetett. Lajos pedig mindenki másnál több időt töltött ott, így külön öröm, hogy róla nevezik el az intézet olvasóját. Azonban nemcsak szakirodalmat olvasott, hanem szépirodalmat is. Az intézetből hazafelé mindig útba ejtette a könyvesboltot, ahol a „dugesz” pénzéből vett magának idegennyelvű könyveket – mesélte Hatvani László.

Pintér Lajos életében a sportnak is fontos szerepe volt. Élete utolsó napjáig kitartott a futball iránti szeretete. Ugyan játszani már nem játszott, de minden meccset megnézett a TV-ben. Korábban az egyetemi futballcsapat kapusa volt, több egyetemi bajnokságon is részt vett, csapattársak voltak Papp Györggyel és Csákány Bélával. Emellett pedig a pingpong is kedvelt szabadidős elfoglaltsága volt. Hatvani László emlékezett vissza arra, hogy az 1970-es szegedi árvíz idején együtt pakolták a homokzsákokat a töltésre. Ekkor, a pihenőidők alatt kezdtek el pingpongozni, majd ez a szokásuk fennmaradt, később már az intézet egyik termében játszottak, versenyeztek.

Papp György Pintér Lajossal kapcsolatban élete leghosszabb vizsgájára emlékezett vissza, Csákány Béla pedig Pintér Lajos családjával kapcsolatos emlékeit mesélte el. Totik Vilmos elmondta, hogy sokat beszélgettek az irodalomról, így felidézte Pintér Lajos kedvenc Weöres Sándor versét.

Énhasadás

Utcasarkon
várok rám,
félórája
is van tán.

Ám értelmem
fölragyog
Nem jövök, mert
itt vagyok.

Az emlékülés végén a könyvtári-folyóirat olvasó előtt avattak táblát az SZTE címzetes egyetemi tanára emlékére.

SZTEinfo

Fotó: Bobkó Anna