Prof. Dr. Kónya Zoltán az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Alkalmazott és Környezeti Kémiai tanszékének vezetője, az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese, a Magyar Innovációs Szövetség Dél-Alföldi Regionális Képviseletének igazgatója, és az SZTE Környezettudományi Doktori Iskolájának vezetője.

Szűkebb szakterülete a határfelületi fizikai kémia és nanotechnológia, illetve a környezeti kémia. Tudományos munkájának kiemelkedő eredménye, hogy a határfelületi jelenségek fizikai kémiájának megértésén alapuló szemléletmódot honosított meg az anyagtudományi kutatási gyakorlatban. Ezen megközelítéssel különféle anyagú (pl. szén, fémek, oxidok, nemesfémek) 1D- és 2D-nanostruktúrákkal a részecskék tervezett és irányított szintézisét és funkcionalizálását valósították meg. Eredményeit szakterülete vezető folyóirataiban publikálta, pl. Angewandte Chemie, JACS, Surf. Sci. Rep., Science Adv., ACS Nano, Nanoletters. Kutatásaiból 13 szabadalom született, melyek közül néhányat a gyakorlatban is megvalósítottak (pl. funkcionalizált szén nanocsövek előállítása, nanoméretű vasrészecskék felhasználása környezeti remediációban). Kónya Zoltán munkássága során >500 SCI-folyóiratban jelent meg közleménye, összesített impaktfaktora >2000, független hivatkozásainak száma >12 500, h-indexe 60. Témavezetésével 29 PhD-disszertáció született. Elismerései: Polányi Mihály-díj, Pungor Ernő-díj, Gábor Dénes-díj, Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés. 2023 óta tagja az Academia Europaeának.

Dr. Molnár Lajos a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Analízis Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem félállású egyetemi tanára.

Matematikus, szűkebb szakterülete a funkcionálanalízis és a lineáris algebra. Megőrzési problémákkal, megőrzési transzformációk meghatározásával foglalkozik. Alapvető szerepe van abban, hogy a terület fő kutatási irányát jelenleg a nemlineáris megőrzési transzformációk vizsgálata képezi. Eredményeit az összetettség jellemzi, távol eső, főként analitikus és algebrai eszközöket kombinál. Wigner Jenőnek a kvantummechanikai szimmetria transzformációkat leíró alapvető tételére új bizonyítást adott, ami annak messzemenő általánosításait tette lehetővé (pl. Journal of Functional Analysis, 194 [2002], 248–262). A Proceedings of the American Mathematical Society (130 [2002], 111–120) cikkében függvény- és operátoralgebrákra azt a meglepő észrevételt tette, hogy az algebra automorfizmusok linearitási és multiplikativitási tulajdonsága a szorzatok spektrumának megőrzési tulajdonságával helyettesíthető. Ennek hatására több kutatócsoport kezdett el dolgozni a függvényalgebrai kiterjesztéseken. Az MTA-doktori értekezése eredményeinek súlyát jelzi, hogy azt megjelentette a Springer (Lecture Notes in Mathematics, 2007). Az utóbbi években jelentős eredményeket ért el C*-algebrák pozitív kúpjai különböző szimmetriáinak leírásában. 172 tudományos dolgozatára 2021 független hivatkozást kapott, h-indexe 27. Számos kiváló fiatalt vont be kutatásaiba. Vezetésével 6 PhD-fokozat született. Főszerkesztőként sikerült megújítania a Riesz Frigyes és Haar Alfréd által alapított Acta Scientiarum Mathematicarum (Szeged) folyóiratot. Kitüntetései: Grünwald Géza Emlékérem (1992), Erdős Pál-díj (2000), Akadémiai Díj (2011), Szele Tibor Emlékérem (2023).