A DarkDivNet konzorcium több mint 200 kutatója a Föld több mint 5500 helyszínén vizsgálta a növényfajok előfordulásait. Minden vizsgálati területen feljegyezték az összes növényfajt, és azonosították a „sötét diverzitás” („dark diversity”) növényfajait, vagyis azokat a fajokat, amelyek az adott területen potenciálisan előfordulhatnának, de mégsem fordulnak elő. Ez lehetővé tette a kutatók számára annak számszerűsítését, hogy az adott tájra jellemző fajkészlet mekkora része van jelen ténylegesen a vizsgált területeken. A biodiverzitás mérésének ez az innovatív megközelítése az emberi tevékenység olyan rejtett hatásait tárta fel, amelyekről korábban nem tudtunk, ugyanis a hagyományos biodiverzitás indexek segítségével, mint például a fajgazdagság egyszerű megadása, bizonyos jelenségek nem kimutathatók. Azokban a tájakban, amelyekre az emberi tevékenység kisebb hatást gyakorol, az adott közösségekre potenciálisan jellemző fajok több mint egyharmada jelen van, míg más fajok hiányoznak, jellemzően természetes okok – például terjedési korlátok – miatt. Ezzel szemben az emberi tevékenységek által erőteljesen érintett tájakban – amit a Human Footprint Index segítségével mértek – csupán a jellemző fajok ötöde fordul elő.

A vizsgálati helyszínek elhelyezkedése és a Human Footprint Index értékei.

Megállapították, hogy az emberi tevékenység akár több száz km-es távolságokban is képes befolyásolni az ökoszisztémák fajgazdagságát, de hatása jóval alacsonyabb akkor, amikor az élőhelyfoltokat körülvevő területek legalább egyharmada érintetlen marad. A szerzők szerint ez az eredmény aggasztó, mert azt mutatja, hogy az emberi zavarások sokkal szélesebb körben befolyásolják a biodiverzitást, mint azt korábban gondoltuk, és ezek a negatív hatások még a természetvédelmi területek vegetációjára is jelentősen kihatnak. A szennyezés, az eutrofizáció, az élőhely-fragmentáció, a szemétlerakás, a taposás és az ember okozta tűzesetek számos növényfajt zárhatnak ki természetes élőhelyeikről, és megakadályozhatják azok visszatelepülését, ezáltal növelve a sötét diverzitást, és csökkentve a fajok által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások minőségét és mértékét.

A publikációban a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének három kutatója – Dr. habil. Bátori Zoltán, Dr. Kelemen András, Dr. Tölgyesi Csaba – is társszerző, akik az Alföld különböző területeiről gyűjtöttek adatokat a vizsgálatokhoz.

A publikáció IDE kattintva érhető el.