Beszélne nekünk arról, hogyan került a Szegedi Tudományegyetemre?

Amikor még a texasi Houstonban, a Rice University PhD hallgatója voltam, a témavezetőmnek volt egy együttműködése Szabó Gáborral és az itteni intézettel. Különböző kutatási projektek keretében többször jártak a Rice-on. Itt találkoztam Gáborral, akit lenyűgöző fizikusként ismertem meg. A Rice-on minden diák imádta őt. Nemcsak kitűnő tudós és mentor, hanem nagyszerű barát is. Emlékszem, mindenkivel kosárlabdázott, és mindannyian szerettük.

A National Science Foundation Fellowship (Nemzeti Tudományos Alapítvány) ösztöndíjasaként lehetőségem nyílt külföldön tanulni. Választhattam, hogy Japánba, Németországba, az Egyesült Királyságba vagy Magyarországra jöjjek. Én Gáborral akartam dolgozni, így végül ide, a Szegedi Tudományegyetemre kerültem. Ez majdnem 30 évvel ezelőtt, 1994-ben történt. Hat hónapot töltöttem Szegeden, ahol excimer lézer-polimer kölcsönhatásokkal kapcsolatos kutatásokat végeztem, miközben Hopp Bélával dolgoztam együtt. Közösen publikáltunk néhány tudományos közleményt is. Ez a kutatás nagyszerű lehetőség volt számomra, hogy egy másik országban éljek, mert előtte soha nem hagytam el az Egyesült Államokat.

Milyen volt a szegedi tartózkodása?

Nagyon jól éreztem magam. Akkoriban elég sok külföldi diák volt itt például Hollandiából és Németországból, és volt egy kis külföldi diákcsoportunk, akikkel naponta kávéztunk és sütiztünk a Virág Cukrászdában. Én is nagy rajongója voltam a rétesnek, minden nap azt ettem a Hatos Rétesnél. Nekem, aki csak az Egyesült Államokban éltem, a szegedi éveim életre szóló élményt jelentettek: sok érdekes emberrel találkoztam, és itt mindenki remek vendéglátó volt. Mindent imádtam, az embereket, az ételeket. Nagyon jól éreztem magam.

Zane Ball Geretovszky Zsolt társaságában az SZTE Fizikai Intézetben. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Van kedvenc emléke vagy anekdotája azokból az időkből?

Igen, a laborban minden reggel és délután volt egy állandó időpont a "kávéklubra". Egy csapat ember rendszeresen eljött a laborunkba, de már régen volt, és nem vagyok benne biztos, hogy kinek a laborja volt az... szóval, volt egy hatalmas fazék víz és egy elektromos tekercs, amit beletettek a vízbe, azzal forralták fel. Aztán instant kávét tettünk bele, és mindannyian együtt ittuk. 10 perces kávéklub reggel és 10 perc délután. Imádtam ezt a kávéklubot, nagyszerű közösségi együttlét volt számunkra.

Tanult magyarul?

Igen, nagyon szerettem volna megtanulni a nyelvet. Volt egy magyar kutató a Rice Egyetemen, Csabának hívták, ő Houstonban élt a családjával, és a felesége tanított engem. Így amikor Szegedre jöttem, már tudtam valamennyire magyarul, de nehéz volt. És amikor itt voltam, az egyetemen volt egy magyar óra a külföldi hallgatóknak. Nagyon igyekeztünk, de amikor aztán megpróbáltam magyarul beszélni, hogy például rétest vegyek, akkor csak nevettek az emberek. Először nem is értettem, azt gondoltam, hogy képtelenség, hogy ilyen rosszul beszélem a magyart. De aztán kiderült, hogy egyszerűen még soha nem hallottak külföldit magyarul beszélni.

Miután eljött Szegedről, tartotta a kapcsolatot az egyetemi barátaival és kollégáival?

Igen. A Szegeden töltött 6 hónap után visszatértem az Államokba, hogy befejezzem a tanulmányaimat. A professzorom a németországi Jénába költözött, és én is odaköltöztem egy évre. Még Gábor is Jénába jött egy időre, és ott is volt együttműködésünk közös kutatás formájában.

A tanulmányaim befejezése után az Intel Corporationnél helyezkedtem el. Már 27 éve dolgozom az Intelnél, de még ez idő alatt is tartottam időnként a kapcsolatot az itteniekkel, hogy lássam, mi történik itt Szegeden.

Mi hozta vissza?

Amikor megnyílt az ELI-ALPS intézet, lenyűgözőnek találtam, amit olvastam róla, ezért kerestem meg Szabó Gábort, hogy gratuláljak neki az elért eredményhez. Bátorított, hogy látogassam meg, de ez a világjárvány idején volt, így nem tudtam azonnal eljönni. Tulajdonképpen ez az első utam Európába 2019 óta.

Az Intelnek van egy nagy kutatási létesítménye a lengyelországi Gdanskban, és elég sok csapattagom van ott, így nagyon vártam, hogy eljöjjek. Most mutattunk be egy új terméket, a 4. generációs Xion processzort, és erről a németországi CloudFesten fogunk beszélni. Én leszek az egyik előadó a CloudFesten, így ez volt az ürügyem, hogy eljöjjek. Felvettem a kapcsolatot Gáborral és összehoztunk egy találkozót.

Mi a véleménye az ELI-ALPS-ról?

Szabó Gábor körbevezetett a létesítményben. Igazán lebilincselő, nem hiszem, hogy van még egy ilyen lézeres létesítmény a világon. A figyelemre méltó technológia a világ minden tájáról érkező tudósok számára erőforrás lehet. Sok minden megváltozott azóta, hogy 30 évvel ezelőtt itt jártam, és nagyon örülök ennek a fejlődésnek. Úgy gondoltuk, ha már itt vagyok, tarthatnék egy szemináriumot, így egy előadást is tartottam az ELI-ALPS-ban a félvezetőiparról. Nagyon sok nagyon jó kérdés érkezett a munkatársaktól.

Mit gondol most Szegedről?

A város központja még mindig ugyanaz, de persze nagyon sok előrehaladás történt itt is. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt 30 évben sokat fejlődött az ország is. Szerintem Szeged valóban modern hely. Az ELI-ALPS intézet nagyszerű példája a modernizációnak, nem ismerek ennél korszerűbb létesítményt sehol a világon. Nagyon örömteli ennyi fejlődést látni.

Meddig marad Szegeden?

Két napot töltök itt, mielőtt Németországba repülök a CloudFest konferenciára. A hétvégére van néhány tervünk, Béla elvisz a városba, Gábor pedig Ópusztaszerre szeretne elvinni, mert még sosem jártam ott.

SZTE-info

Borítókép: Zane Ball, az Intel Corporation alelnöke. Fotó: Kovács-Jerney Ádám