– Szent-Györgyi Albert miatt lett június 13. a Magyar feltalálók napja. Ez az ünnep arra emlékeztet, hogy a Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas kutatója „1941-ben ezen a napon jelentette be találmányát, a jól eltartható, nagy C-vitamin tartalmú készítmények előállításának eljárását” – olvasható a Wikipédián a magyarázat a Magyar Feltalálók Egyesülete 2009-es kezdeményezéséről. A 2020. évi Magyar feltalálók napja alkalmából, Szent-Györgyi példájából kiindulva, önt mint 13 szabadalommal rendelkező, Gábor Dénes-díjas vegyészprofesszort is kérdezem: az egyetemi kutatóból mikor lesz „feltaláló”?

– Nehéz megmondani. A sikeresség, vagy a „feltalálóvá” válás szempontjából szinte mindegy, hogy a kutatónak egy, vagy több szabadalmi bejegyzés fűződik a nevéhez. Például ha megnézzük a Nobel-díjat, az is egy olyan új felfedezést ismer el, ami az adott területen megváltoztatja a szemléletet és új alapokra helyezi azt. Ezt a kitüntetést elnyerte már olyan személy is, aki egyetlen ötletet vetett papírra vagy táblára, de az az ötlet teljesen megváltoztatta az adott tudományterületet. A szabadalom önmagában nem sokat ér, annak akkor van igazán értéke, ha eladható, ha pénzt termel. Így ha valakinek egyetlen szabadalma van, de az sok pénzt termel, nehezen összehasonlítható azzal, akinek a nevéhez 25-30 szabadalom is fűződik, de azok nem eladhatók. Sok példa bizonyítja, hogy az ötletgazda szerint fontosnak gondolt találmány iránt a jelenben nem érdeklődik a kutatói társadalom, de tíz év múlva, vagy száz év múlva kiderül, hogy nagyon fontos a felismerés. Számtalan laborbeli történet szerint a véletlennek is szerepe lehet abban, hogy ha az ember kitalál egy dolgot, azt azonnal hasznosíthatja a gyakorlati életben.

A felfedezés tanítható és tanulható?

– Anekdotává lett Szent-Györgyi esete, aki a paprikában úgy fedezte fel a C-vitamin bombát, hogy a vacsorára a felesége által föltálalt „nemszeretem” zöldséget – ahelyett, hogy megette volna, inkább – megvizsgálta a laborjában. A véletlen szerepére milyen saját példát említ ön, az SZTE Természettudományi Kar Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékét vezető egyetemi tanár?

– Az általunk is vizsgált szén nanocsöveket 1991-ben és 1993-ban fedezték fel, ugyanakkor a heterogén katalízisben már az ’50-es években is láttak ilyen formákat a kutatók. Ennek akkor nem tulajdonítottak jelentőséget: nem azt nézték, mi ez a forma, mert akkor az volt a cél, hogy ezeket eltávolítsák. Így aztán nem az a kutató fedezte fel a szén nanocsöveket, aki először látta azokat… Példa ez arra is, hogy a véletlen felfedezések is vezethetnek olyan tudáshoz, aminek az alkalmazása a jövőt jelenti.

– Mint a szén nanocsövek, amelyek főszerepet játszanak a jelent és a jövőt is meghatározó nanotechnológiában? Ez a példa fölveti azt a kérdést is, hogy különbözik-e az alap- és a felfedező-kutatás?

– Felfedező-kutatásnak azt tartom, amikor a természettudomány vagy a társadalomtudomány művelője érdek nélkül – úgy is mondhatnám, hogy „kíváncsiságból” – vizsgálódik. Ez a típusú kutatás nagyon szorosan összefügg az oktatással is az egyetemen, hiszen az alapkutatás során keletkező eredmények folyamatosan beépülnek az egyetemi képzésbe, a kutató tudásának a fejlődése azonnal oktatási anyaggá válik. Meggyőződésem, hogy az alap-, vagy másképpen: a felfedező-kutatás összefügg az oktatással, mindegy, hogy azt az egyetemi vagy a középiskolai közegben vizsgáljuk. A kutatóintézetben az idősebb, szenior kollegák okítják az ifjabbakat; az egyetemen a professzorok oktatják a hallgatókat; de a középiskolákban is megtaláljuk a kutató-tanárokat, akik pedagógusok, de kapcsolódnak a felső- és a közoktatáshoz is.

– Mert a felfedező hajlam fejlesztésében szerepe van a közoktatásnak?

– E téren szemléletváltásra, az amerikai vagy finnországi közoktatási modell egyes elemeinek a hasznosítására lenne szükség. Már az általános iskolában el kellene kezdeni, hogy aktív tudást kapjanak a gyerekek, míg a passzív tudást keressék ki a könyvekből. Ugyanígy erőltetném a csoportmunkát is – a polihisztorok ideje lejárt. Ma már az élet minden területén – és a tudományban kiemelten – a csoportban végzett munka vezet a sikerhez.

Mit mutatnak és mit nem, a rangsorok?

– Vitatéma volt az utóbbi időben, hogy „ha az alapkutatási eredmények oly könnyen hozzáférhetőek a nemzetközi tudományos térbeli publikációkból, akkor minek sok pénzt költve bekapcsolódni ebbe a versenybe egy Magyarország-méretű államnak”?! Hogyan függ össze az alap- és az alkalmazott kutatás?

– Az alapkutatást nem szabad leépíteni! Az alapkutatás által tanuljuk meg azokat a módszereket, használhatjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyeket hasznosíthatunk az alkalmazott kutatásban. Ám az alkalmazott kutatáshoz szükséges a piaci igény is, amikor a felhasználó egy probléma megoldásáért keres partnerséget az egyetemmel. Az alkalmazott kutatás sajátja az is, hogy ahhoz időablak tartozik, vagyis határidőre meg kell oldani a – többnyire ipari – partner által fölvetett problémát.

– Az elmúlt hetekben 3 toplistán is jeleskedett a szegedi egyetem. Az SZTE évek óta az első a magyar egyetemek közül a tudományterületi sokszínűséget és a publikációs aktivitást is figyelő QS világrangsorán. Az ipari partnerekkel közös és a szabadalmak kapcsán idézett publikációk alapján kimagaslóan teljesített az SZTE az EU által támogatott U-Multirank listán. A publikációk számát és idézettségét is vizsgáló CWUR-listán pedig nagyot lépett előre az SZTE. A tudományos eredmények disszeminációjával is foglalkozó rektorhelyettes szerint az SZTE kutatási eredményei miként járulnak hozzá ahhoz, hogy a szegedi egyetem rendre előkelő helyeken szerepel a nemzetközi felsőoktatási toplistákon?

– Az egyetemek tudományos, oktatási, társadalmi potenciálját eltérő módon közelítik meg és értékelik a különböző rangsorok. Természetesen oda kell figyelnünk a rangsorokra, hiszen a leendő hallgatók is követik azokat, sőt: az egyetemek egymás helyezését is folyamatosan követik, figyelik, ki mit csinál jobban, kitől lehet ellesni valamit. Ugyanakkor nem szabad úgy tekintenünk a rangsorokra, mint célra. Ha az oktatás és a kutatás minősége javul, akkor a rangsorokban is előre fogunk lépni. Az SZTE kutatói közül 1300-1400 tudós folyamatosan publikál. Az elmúlt öt évben folyamatosan növekszik számszerűen és minőségében, kutatócsoportok és karok szerint is az SZTE publikációs aktivitása. Azonban az alkalmazott kutatásbeli eredmények jó része nem látható, mert a felfedezés vagy szabadalom formáját ölti, vagy az ötletes eredményt nem hozzuk nyilvánosságra, mert elesne az egyetem a találmányból eredeztethető versenyelőnytől.

– Az ipari partnerekkel együtt megvalósítandó GINOP-projektek miként hatottak az SZTE kapcsolathálójára, a célzott és alkalmazott kutatási aktivitására?

– Több mint harminc, több százmilliós projektünk mostanában zárul, mutatja meg eredményeit. Ez megváltoztatta az SZTE ipari projektes portfólióját. Az alkalmazott kutatások jó részénél van eredmény az egyetem és az ipari partner között, de sok-sok faktor – közte a szerencse is – kell a sikerhez. A GINOP-projektek zárultával az alkalmazott kutatási eredményeket, termékeket mostanában fogjuk összegezni.

– Nemcsak a termék, hanem a módszer is lehet kutatási eredmény.

– A társadalmi jellegű innovációban is erős az SZTE. Ám e területen sok olyan módszer, teszt is használatos, amelyet nem védett le az SZTE, ezért nem köztudott, hogy az itteni egyetemi fejlesztés eredménye. Ennek egyik hátrányos következménye, hogy az egyetemünk nem részesül például az ilyen innovációs eredmény hírnevet erősítő hatásában.

– Például?

– Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán dolgozó Csapó Benő professzor pedagógiai eredményei sok helyen, például Finnországban is hasznosulnak, de ez nem köztudott, így kevésbé, vagy alig erősítik az SZTE hírnevét.

A feltalálók köztünk élnek?

– Az SZTE milyen figyelemre méltó felfedezésire irányítja a figyelmet az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettese?

– Az SZTE oktatói, kutatói és gyógyítói komplex tudással rendelkeznek: ez a tudás az alapkutatásra épül és az alkalmazott kutatásban teljesedik ki. Az SZTE egyik erőssége az élettudományok területe, ahol szabadalmi szempontból kiemelkedik például szenior kutatóként Fülöp Ferenc, Varró András, Vécsei László vagy Penke Botond professzor, a fiatalabb kollégák közül pedig például Tamás Gábor, Rovó László vagy Berényi Antal professzorok figyelemfelkeltőek. Az SZTE másik erőssége az anyagtudományok, a lézeres területen Szabó Gábor, az olajiparral kapcsolatban Dékány Imre professzor emelhető ki sok-sok szabadalmával…

– … és ezt a sort kiegészíthetjük: a Kiricsi Imre professzor által alapított, Kukovecz Ákos és Kónya Zoltán professzor által továbbvitt csoporttal…

– … De ott az informatika területe is, ahol más a rendszer, a szabadalmaztatás folyamata lassú. Ám a Gyimóthy Tibor professzor és aktív csapata legutóbb például a JerryScript fejlesztéssel erősítette az SZTE nemzetközi hírnevét. A társadalmi innovációban pedig a már említett Csapó professzor és az intézetvezető Molnár Gyöngyvér nevével fémjelezhető felfedezések azt is példázzák, hogy az SZTE nem az egyéni felfedezők terepe, itt minden eredmény mögött csapatmunka van.

– A szabadalmi aktivitás alapján milyen az SZTE-ről alkotható kép?

– E szempontból országonként, csoportonként két különböző felfogás él. Az egyik szerint „minden kutatási eredményből csináljuk szabadalmat, mert majd jó lesz valamire”. A másik szerint „csak abból legyen szabadalom, amire már látszik az igény, ami azonnal hasznosítható”. Az SZTE körülbelül 40-es szabadalmi portfóliója folyamatosan frissül. E szabadalmak zöme az élő- és élettelen természettudományi eredményekhez kötődik. Szabályunk, hogy azt a szabadalmat, amely iránt nem érdeklődik senki, 2-3 év után kivesszük az egyetemi portfólióból. Erre azért is szükség van, mert évi 5-10 szabadalmi igénybejelentés érkezik. Ráadásul mostanában növekszik ez a szám, mert zárulnak az ipari partnerekkel együtt elnyert GINOP-projektek, amelyekből szabadalmakat várunk.

– Hogyan ösztönözhető a kutató arra, hogy „feltaláló” legyen?

– Az egyetemen dolgozó kutatónak joga és kötelessége is, hogy szabadalmaztasson, ha olyan eredménye van, ami arra alkalmas. Ha születik olyan tudás, ami szabadalomra érett, akkor azt a kolléga bejelenti az SZTE Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Igazgatóságán, ahol szolgáltatásként megkapja – többek között – az újdonságkutatást. Most építjük ki a rendszert, amelyben a tudományterülethez és a szabadalmi joghoz egyaránt értő szenior és junior kollégák folyamatos támogatást adnak a kutatóknak már a legelső pillanatban, ahogy az igény felmerül. A SZTE Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Igazgatósághoz kötődő kollégák folyamatosan szondázzák, segítik a kutatókat. Ugyanakkor az ipari kapcsolatok révén ismerjük a másik oldal igényeit is. Tehát az ipari felet és a kutatót is segítjük, hogy eredményeiből szabadalom szülessen. Sőt: a szabadalom mellé piackutatást is végzünk: a kutatóval együtt tárgyalunk a lehetséges partnerekkel, miként hasznosítható a felfedezett tudás. Ösztönözzük a kutatókat, hogy a szabadalmat értékesítsék is, mert az abból befolyó összeg nagyobb részét a kutató visszakapja, miközben az SZTE hírnevét növeli.

– Sokat tett és tesz az SZTE kutatás-fejlesztési és innovációs modelljének a kialakításáért az előző innovációs igazgató, a kémia-fizika szakos és közgazdász diplomáját hasznosító, vállalati tapasztalatokkal is rendelkező Buzás Norbert, illetve a jelenlegi igazgató, a vegyészmérnök és gazdasági végzettségű, tapasztalatú Pitó Enikő. Az SZTE innovációt támogató modellje mennyire speciális?

– Átvesszük a működőképes modellek ide illő elemeit, de azokat az SZTE igényeihez igazítjuk, kiegészítjük. A szegedi egyetemen keletkezett szellemi alkotások kezelésére vonatkozó eljárásrend nyilvános. Az SZTE Innovációs Bizottság tagjai is segítenek a szakmai anyagok kidolgozásában, vagy az olyan speciális feladatok megoldásában, mint az SZTE Innovációs Díj felhívásra érkezett több mint húsz pályázat rangsorolásában. Az SZTE Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Igazgatóság munkájának csak a szegedi egyetemre jellemző, specifikus része a Virtus-Vállalkozás Katalizátor Program, amely olyannyira sikeres, hogy az SZTE fejlesztéseként más felsőoktatási intézmények is átvennék. Ugyancsak a hallgatók bevonását célozza, sikerrel, a finn kezdeményezésű Demola projekt is. Rendkívül hasznosnak tűnik a háromszög: az egyetemi szenior kolléga, akinek a tapasztalata kiegészül az „ifjú titán” egyetemista és az ipari partner gondolataival. Úgy gondolom, nagyon jól működő rendszert alakítottunk ki!

– Szent-Györgyi Albert C-vitaminnal és a paprikával kapcsolatos eredményei nagy hatást gyakoroltak a környezetre, például Szeged és környékének gazdaságára. Mostanában mire számíthatunk: az SZTE berkeiből elindulhat-e ilyen erejű kutatás-fejlesztés?

– A dél-magyarországi régió vállalkozásainak az innovációs igénye lehetne erősebb is – a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal felmérése szerint. Ezen attitűd megváltoztatásához az NKFIH komoly segítséget ad, például az Egyetemi innovációs ökoszisztéma pályázati csomaggal. Az itteni egyetemi innovációs ökoszisztéma kiépítésére 150 millió forint támogatást nyert az SZTE. Kiindulópontunk, hogy az egyetemi innovációs ökoszisztéma centruma az SZTE az alapkutatásaival, miközben az alkalmazott kutatásban együttműködik az ipari partnerekkel. Ennek a projektnek hajtóereje lesz az ELI-ALPS lézeres kutatóközpont körül kialakuló Science Park. Már látható, hogy ez a Tudáspark lesz az első, ami elkészül az országban. Ennek egyik nagy területe természetesen a lézeres kutatáshoz kapcsolódó fejlesztési lehetőségek, de ide kapcsolódnak az anyagtudományi és műszaki jellegű egyéb fejlesztések is. Boldogan mondhatom azt is, hogy az elmúlt évben a MOL-lal és az AUDI-val végzett tudományos egyeztetéseink is kiemelkedő eredménnyel zárultak: kormánydöntés született, hogy az SZTE és a MOL konzorcium – amelyhez csatlakozik az AUDI – irányításával, 4 milliárd forintból a Szegedi Tudományegyetemen valósulhat meg a Fenntartható Zöld Kémia és Mobilitás Kompetencia Központ. Itt az alap- és alkalmazott kutatásokat és kísérleti fejlesztéseket egységbe foglalva olyan zöld kémiai fejlesztések vannak tervben, melyek a következő 20 évre meghatározhatják a dél-alföldi régió gazdasági fejlődését.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Bobkó Anna