Amikor Szegedre kerültem, 1996-ban, még nem is létezett a csillagászképzés az akkori JATE-n. Pedig már felső tagozatban, és a fehérvári Teleki Blanka Gimnázium matektagozatának évei alatt is tudtam, én csillagász szeretnék lenni. Az Országos Innovációs Verseny első díjának köszönhetően pedig felvételi nélkül kezdhettem volna asztronómiai kurzusokat hallgatni Budapesten.

Miért választottam mégis Szegedet? A város hangulata, emberi léptéke miatt. A napfény városát átszelő Tisza melegebbnek, valóban szőkének tűnt, míg a Duna inkább szürkésnek: a főváros túlságosan zsúfolt, átláthatatlan volt számomra. És ott volt az ígéret a leendő szegedi csillagász szakra, ahol végülis 2002-ben a diplomám szereztem, majd 2008-ban a doktori fokozatot.

Fizkusként kezdtem, s mindkét fizika tanszéken sok támogatásra, mentorokra, és barátokra találtam. (Igen, barátnőkre is.) TDK-munkák kapcsán Spanyolországba, majd Torontóba, illetve Bostonba kerültem témavezetőimnek köszönhetően. A szegedi csillagászoknak azóta is igen kiterjedt nemzetközi kapcsolat-hálózatuk van, és a világ több pontján volt alkalmam felmérni és felismerni, mennyi mindent is kaptam a diákévek alatt. Sokat tanultam az előadásokon, bár az igazat megvallva sokkal többet is elsajátíthattam volna az elméleti képzés során. A lehetőség adott volt. Én azonban a gyakorlati oldalt éreztem magaménak, és állíthatom, nemzetközi viszonylatban is versenyképes képzést kaptam. Az egyetem eszmei és anyagi támogatása mellett kivitelezett diplomamunkám, egy spektrográf készítése jelentette a belépőt a világ legnagyobb asztrofizikai kutatóintézetébe. A bostoni Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics tízhetes nyári-diák programját egy év követte az Akadémia Csillagászati Kutatóintézeténél. 2003-ban - a sikeres pályázás és előkészítés után - megkezdhettem doktoranduszi ösztöndíjam, mint szegedi vendégdiák, az USA-ban.

Az öt éves program során lehetőségem nyílt óriástávcsövekre tervezni és építeni spektrográfokat, valamint bekapcsolódni a Naprendszeren kívüli bolygók kutatásába is. A Harvard Egyetem minden eszköze és lehetősége nyitva állt előttem is, és a szegedi tudást sikerült úgy kamatoztatnom, hogy a PhD megszerzése után egyből állásajánlatot is kaptam. Ezen három éves szerződés végén írom e sorokat, még mindig Bostonból, ahol a következő generációs, 30 méteres óriásteleszkópok műszereit tervezvén sok további teendő köthet még ide.

Feleségem, Takács Noémi is Szegedhez köt, valamint lányunk, Gitta, akik követtek az időben és térben is hosszú úton, s mind a mai napig kitartanak. A kutatói pálya rögös útjának (útvesztőinek) ellenére. Gergő fiúnk ugyan már itt született, s ha nem is szögediesen, de magyarul beszél. Bevásárláskor pedig büszkén vesszük le a fűszereket áruló polcról a pirospaprikát, aminek dobozát a Dóm tornyai díszítik. S ha nem említettem volna, bostoni PhD témavezetőmet Andrew Szentgyorgyinek hívják. Igen, annak a bizonyos szegedi Szent-györgyi Albertnek a rokona. Hiába, úgy tűnik, kicsi a világ - avagy Szeged van közel a Világhoz.

Végzettségek, titulusok:

• 2002: csillagász, Szegedi Tudományegyetem
• 2008: PhD-fokozat, Szegedi Tudományegyetem)

Jelenlegi beosztás:

• Posztdoktori ösztöndíjas, Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics (Boston, USA)

Kutatási területek:

• Műszertechnika (csillagászati műszerek tervezése, kivitelezése, tesztelése és felújítása, CCD kamerák tesztelése)
• Exobolygók
• Csillaghalmazok CCD-fotometriája, változócsillagok keresése
• Spektroszkópia