Soha egy fővárosi sem tudja úgy szeretni Budapestet, ahogy valaki, aki nem született bele, csak odaköltözött – ez jutott eszembe, amikor Grecsó Krisztiánt hallgattam egy nyári beszélgetésen. Grecsó, akinek a novellái és a regényei amúgy is a különböző városok és közegek közötti váltások érzékeny lenyomatai, meglepő melegszívűséggel beszélt Budapestről, és arról, hogy nem érti, miért kell neki mindig megvédeni ezt a várost a nem budapestiek lesújtó véleményétől. Bennszülött fővárosi barátom, aki szintén hallotta ezt a beszélgetést, kicsit értetlenkedett az író lokálpatriótaságán: Budapest szép-szép, de azért nem lehet letagadni az aluljárók áporodott piszkát.
Ez, persze, igaz. De hát magam is, aki hirtelen lettem budapesti, nem tudom máshogy nézni a várost, mint egy filmet, amiben még a kosz is a colour locale része. Aki nem eredendően része egy városnak, túlzott gyöngédséggel kárpótol. Ráadásul közelről nézve minden szebb egy kicsikét: megmutatkoznak azok az apró részletek is, amik egy tévéhíradásba, egy vezércikkbe nem feltétlenül kerülnek bele.
Nem mintha, ami látszana, ne lenne éppolyan létező. Csak arról szerettem volna most beszélni, hogy bár szerettem volna, nem tudtam elmenni az idei melegfelvonulásra. Mert más dolgom volt, határidős munka, nem értem rá. Tudjátok, hogy van ez. De valóban ezért nem mentem volna ki?
„Nem értek egyet, mégis elmegyek” – szól egy nagy visszhangot kiváltó publicisztika címe. Tömör megfogalmazás: ha öncélú magamutogatásnak is tartjuk a felvonulást (vagy azt a részét, amit a média megmutat belőle), az már rég többről szól: a megfélemlíthetetlenség szabadságáról. (Talán ezért is vesz részt rajta állítólag lassan már több hetero, mint meleg.) Hogy nehogy úgy tűnjön, azért maradunk otthon, mert nem volnánk szolidárisak, hogy nehogy úgy tűnjön, hogy félünk, mert nem vagyunk – Bibóval szólva – demokraták.
Én mégis féltem. Meg persze féltettem ezt a várost, Budapestet, meg az országot, aminek arcot ad. Mégis remélem, hogy a szónak is van ereje, a beszélgetésnek még több, hát én sem félek leírni, hogy meguntam ezt a félelmet.
Turi Tímea
Fókusz ,