Gyász gyertya

Gyászhír

Megrendülten tudatjuk mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy kollégánk Dr. Juhász Miklós a Biológia Intézet Növénybiológiai Tanszékének nyugalmazott címzetes egyetemi tanára, 2019. november 3-án elhunyt.

 

Dr. Juhász Miklós

címzetes egyetemi tanár

(1938-2019)

 

Dr. Juhász Miklós a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Növénybiológiai Tanszékének nyugalmazott oktatója Kelebián született 1938-ban.

Egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem biológia-kémia szakán végezte, négyéves Eötvös-kollégiumi tagság után, 1962-ben diplomázott. 1966-ban egyetemi doktori vizsgát tett, 1980-ban kandidált, 1996-ban a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen habilitált.


Juhasz_Miklos

 

Diplomaszerzése után 1962-ben tanársegédként lett a József Attila Tudományegyetem, a mai Szegedi Tudományegyetem munkatársa, s e munkahelyéhez végig hű maradt. 1967-1981 között adjunktusi, 1981-től nyugdíjba vonulásáig egyetemi docensi tisztséget töltött be a Növénytani/Növénybiológiai Tanszéken.

Három intézmény diákjait is oktatta: a JATE biológia tanár- és biológus (molekuláris biológus és ökológus) hallgatói (1962-2002)¸ a korábbi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem gyógyszerész hallgatói (1962-1991), valamint az egykori KÉE Élelmiszeripari Főiskolai Kara hallgatói (1971-1977) számára tartott növényrendszertani órák keretében fiatalok ezrei ismerték meg a növények csodálatos világát.

2002-ben vonult nyugállományba, de az egyetemi oktatómunkával csak 2012-ben, a századik letanított szemeszter után hagyott fel, addig speciálkollégiumokat tartott az aerobiológiáról, a trópusok növényvilágáról és a Biblia növényeiről.

 

Élethivatása a növények ismeretére, szeretetére való nevelés volt minden szinten, tudományos cikkei mellett publikált ismeretterjesztő lapokban (Amega, Élet és Tudomány), oktatásmetodikai folyóiratokban (Biológia tanítása); részt vett iskolai tankönyvek bírálatában és a tanártovábbképzésben; rendszeres szereplője volt vidéki és országos televíziós riportoknak; szépkorúként hosszú évekig tartott előadásokat vidéki Népkollégiumokban, Ferences rendi szakkollégiumban szintúgy, mint a szegedi Közéleti Kávéházban és az SZTE Szabadegyetemén.

 

Tudományos kutatást három témakörben végzett: 1962-1967: levélepidermisz vizsgálatok (doktori disszertáció, 1967); 1967-1987: paleopalinológiai kutatások (kandidátusi értekezése védése, 1980); 1987-2002: környezetvédelmi - aerobiológiai kutatások: a hazai aeroallergén fajok vizsgálata.

Szakterülete a pollenanalízis, a palinológia volt. Paleopalinológusként húsz évig a 100 millió évvel ezelőtt élt növényvilág rekonstrukciójával foglalkozott, üledékes kőzetekből kinyert spórák és pollenszemek alapján, a földtani kutatás rétegtannal foglalkozó ága számára is értékes eredményeket produkálva. 1987-től a Dél-Alföld levegőjében található allergén pollenszemeket tanulmányozta. Magyarországon elsőként szerzett be pollencsapdát a 80-as évek végén, és kezdte el a rendszeres, heti polleninformációk készítését, amelyet később az ÁNTSZ vett át tőle. A dél-alföldi és a nyolc külföldi megfigyelő állomást működtető Euroregionális Polleninformációs Szolgálat megszervezője és irányítója volt 2010-ig.

Huszonegy éven keresztül rendszeresen küldte heti polleninformációs jelentéseit a napilapoknak, a médiának. Nyugdíjazása után, az allergén pollenszemek specialistájaként, mint előadó, rendszeresen részt vesz orvosok allergológiai továbbképzésében. Szerzőtársaival könyvet jelentett meg a Biblia növényeiről.

 

2005-ben Kelebia díszpolgárává avatták; élete során aktívan részt vett szülőfaluja szellemi életében.

2008-ban az SZTE szenátusa a címzetes egyetemi tanári címmel tüntette ki egyetemi oktatói és tudományos munkája elismeréséül.

 

Nevéhez 201 publikáció köthető, 86 alkalommal tartott tudományos konferenciákon előadást, ebből 34-et idegen nyelven. Orosz, spanyol és angol nyelvtudását külföldi tanulmányutak során is kamatoztatta: Szovjetunió (1969, 1971, 1977), Csehszlovákia (1972), Bulgária (1975), Lengyelország (1982, 1990), Kuba (1979, 1988), Hollandia (1988, 1989, 1990), Finnország (1987), Ausztria (1990), Spanyolország (1992, 1998), Franciaország (1994).

Kétszer három hónapos kubai tanulmányútjának köszönhetően az Egyetemi Füvészkert számos trópusi növénye, orchideája került Magyarországra.

A kötelező terepgyakorlatokon kívül közel egy évtizeden át szervezett Rhododendron-túra néven tanulmányi utat nyugat-dunántúli botanikus kertekbe, külföldi terepgyakorlatokat vezetett Odesszába, Kolozsvárra.

Fiatal korában az egyetemi sportélet aktív részese volt, az asztalitenisz- és röplabdacsapat tagjaként, az egyetemi oktatói focicsapat kapusaként.

 

Oktató és kutató munkája mellett egy fiú- (Miklós) és egy lánygyermek (Imola) szerető és gondos édesapja volt. Mindkét gyermeke biológusként végzett, és tudományos pályára lépett. Feleségének (Erzsébet) 55 évig hű társa és támasza volt.


Élete álljon példaként, emléke örökre megmarad ismerősei, kollégái, tanítványai és családja szívében.


Búcsúztatása 2019. november 20-án a szegedi Belvárosi temető Szóróparcellájában lesz.









Képgaléria

13.jpg

Rendezvénynaptár

Rendezvénynaptár *

Kövess minket

Facebook YouTube Twitter Google Plus