„A jó vezető ne legyen látható” – vallja Tóth Ágota professzor, a JATE-díj oktatói kategóriájának első kitüntetettje

Tóth Ágota professzor irodájában első pillantásra minden a kémiáról szól. Második pillantásra azonban kiderül: a munkahelyi dolgozószoba sokat elárul az emberekről is.

„Én szeretem, amit csinálunk. Szeretek oktatni, szeretek kutatni. Mindegyiket” – teszi hozzá Tóth Ágota. Talán ez a mondat foglalja össze legjobban a JATE-díj oktatói kategória első kitüntettje, Tóth Ágota pályáját Fotó: Sahin-Tóth István.

A gadolínium titka

Kora reggel, kerékpárral érkezik a Szegedi Tudományegyetem Béke épületébe az SZTE Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék két professzora, a Tóth Ágota – Horváth Dezső házaspár. Ilyenkor még csendes a múlt század 70-es éveinek stílusát idéző lépcsőház.

Az egykori JATE-hallgatóból lett SZTE-s tanszékvezető az egyetemi munkaszobán is osztozik professzor férjével, aki a nap egy részében – az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar vezetőjeként – a dékáni irodában dolgozik.

Az SZTE Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszéket vezető professzor dolgozószobájának falát tudományos ábrákkal, kémiai jelekkel és képletekkel tűzdelt poszterek borítják. Bemutatják egy-egy jelentősebb kutatási eredmény mögött állók – a professzor, a mentorált fiatal kutatók és doktoranduszok – munkáját. A könyvespolcokon a fizikai kémia klasszikus kötetei és a legújabb vegyészmérnöki szakkönyvek egymás mellett sorakoznak.

A világ legzseniálisabb táblázata, a periódusos rendszer a professzori iroda meghatározó dísze.

„Nincs kedvenc elemem” – hárítja Tóth Ágota a választást a világ alkotórészei közül, majd mégis megemlít egy olyan elemet, amely kutatói munkájához különösen kötődik: „A gadolíniumot emelném ki, mert a gadolíniummal foglalkoztunk. Azt vizsgáljuk, miként alakítja a mágneses tér az anyag szerkezetét. A mágneses tér a hibahelyeket el tudja tüntetni, legalábbis a mi kísérleteink szerint” – magyarázza a laikusnak az egyetemi tanár, miért szerethető az ezüstfehér ritkaföldfém, amelynek vegyjele Gd, rendszáma 64 a periódusos rendszerben.

Az első Solvay-konferencia résztvevőiről készült archív fotó is fontos relikvia Tóth Ágota egyetemi irodájában. Azon az egy évszázaddal ezelőtti tanácskozáson részt vett – többek között – Albert Einstein és – egyetlen nőként, Maria Skłodowska-Curie.

„A női kutatókat történelmi példaképekként mutatom be előadásaimban” – említi meg Tóth Ágota, az archív fotót a pillantásával megsimogatva. Hozzáteszi: „A kémikus Solvay Konferenciák egyik szervezőjével, Anne De Wittel több mint negyedszázados a kapcsolatom, ma is közös nemzetközi kutatásokat vézünk.”

.Forrás: https://fizikaiszemle.elft.hu/archivum/fsz1109/radnai1109.html

A kémiai elemek listája és a tudománytörténet után a személyes tárgyak vonzzák magukra a látogató figyelmét.

Az egyik polcon családi fénykép látható. Az Alaszkában készült fotón Tóth Ágota a férjével és kisfiukkal látható. A felvétel évekkel ezelőtt készült, amikor kutatóként az Egyesült Államokban dolgoztak.

A polcokon hallgatóktól kapott ajándékok sorakoznak: egy különleges bögre „A legjobb tanárnő” felirattal, emléktárgyak, évfolyamtablók, személyes köszönőüzenetek. Nem hivalkodó relikviák, inkább annak bizonyítékai, hogy a professzor számára a tudomány és az oktatás mindig közösségi ügy volt.

Tóth Ágota megjegyzéseiben, mondataiban újra és újra visszatér ugyanaz a gondolat: a sikerek mögött soha nem egyetlen ember áll.

„Én szeretem, amit csinálunk. Szeretek oktatni, szeretek kutatni. Mindegyiket” – teszi hozzá. Talán ez a mondat foglalja össze legjobban a pályáját.

Kecskemétről a JATE-ra

Tóth Ágota, a vegyész története a kecskeméti Katona József Gimnáziumban kezdődött. Matematika-fizika tagozatos diákként tanult, de a kémia már korán különleges helyet foglalt el az életében. „A kémiát mindig szerettem. Ám kémia fakultáció nem volt. Saját érdeklődésből foglalkoztam vele” – fogalmazott.

Családjában nem volt vegyész vagy kutató. Pályaválasztásában a szülei biztatták, de elsősorban a tanárai inspirálták. Még ma is emlékszik az általános iskolai szakkörre, ahol csillagszórót is készítettek. „Ezek az élmények nagyon fontosak voltak. Akkor még nem tudtam, hogy később a fizikai kémia és a reakciókinetika lesz a fő területem” – köti össze a múltat a jelennel. Középiskolás éveiből kiemeli Sándor Zoltánt, a kémiatanárát.

A továbbtanulás idején két lehetőségen gondolkodott: vegyész vagy matematika-kémia szakos tanár szeretett volna lenni. Az intézmény választásakor azonban „egyértelmű volt, hogy nem Budapest, hanem Szeged és a JATE”.

A JATE, mint közösség

1985-ben érkezett Szegedre Tóth Ágota. A szegedi József Attila Tudományegyetem, a JATE tekintélyes, háromkarú, országosan meghatározó felsőoktatási intézmény volt, amely még a szocialista rendszer keretei között működött, de a közelgő rendszerváltozás szellemi nyitottságát is mutatta.

A szegedi egyetem egyik erőssége már akkor is a kémia volt. Tóth Ágotáék vegyész évfolyamát mindössze tizenhat-tizennyolc diák alkotta. A hallgatókat két kisebb csoportra osztották, de együtt jártak órákra, laborokra, gyakorlatokra. A közeg családias jellege mellett, a követelmények rendkívül szigorúak voltak.

Az I. JATE-díjátadó gálán egykori JATE-polgárok (balról jobbra): Karikó Katalin, Tóth Ágota, Meskó Eszter, Wölfling János. Fotó: Sahin-Tóth István

A professzor ma is meleg szívvel emlékszik évfolyamfelelősükre, Novákné Hajdú Évára és azokra az oktatókra, akik meghatározták szakmai fejlődését. Így például témavezetőjére, Körtvélyesi Tamásra, vagy az egyetemi oktatójából később kollégává lett Seres Lászlóra, Visy Csabára, Meskó Eszterre.

A JATE és a szegedi egyetemi képzés hangulatát kifejezi, hogy a több mint három évtizeddel későbbi évfolyamtalálkozón a régi beszélgetéseket ugyanolyan természetességgel folytatták, mintha csak tegnap váltak volna el. És talán nincs is jobb bizonyítéka az akkori képzés erejének, mint hogy Tóth Ágotáék vegyész évfolyamának jelentős része végül a tudományos pályán maradt.

Az amerikai mélyvíz

Diploma után férjével együtt az Egyesült Államokba került doktori képzésre.

A West Virginia University laboratóriumaiban gyakorlatilag az első naptól önállóan kellett helytállnia.

„Nekem az volt a mélyvíz, hogy egyből tanítani kellett angolul huszonnégy amerikai diákot” – idézi emlékeit. A magyar fiatalok szakmai felkészültsége kiválónak bizonyult. „Precedenst teremtettünk: mi minden amerikai vizsgán átmentünk, nem kellett semmilyen pótlást teljesítenünk. A szegedi képzés nagyon jó alapokat adott.”

Házastársával és kollégájával négy és fél évet töltött az Egyesült Államokban, de végig úgy készültek, hogy visszatérnek Szegedre. Végül Nagypál István hívta vissza Tóth Ágotát és Horváth Dezsőt a JATE Fizikai Kémia Tanszékére.

„Együtt dolgozni előny” – jelenti ki, amikor kitér arra a tényre, hogy a férjével a munkahelyen is megosztják a feladatokat.

Kutatás mint mintázatkeresés

A Nyugat-virginiai Egyetemen témavezetője, Kenneth Showalter irányításával írta meg „Kémiai hullámok: A geometriai kényszerek hatásai” című disszertációját.

Tóth Ágota kutatási területe első hallásra bonyolultan hangzik: „nemlineáris kémiai dinamika”. Amikor azonban példákkal magyarázza, rögtön érthetővé válik: a járványok, a fertőzések terjedésének matematikai modellezése, vagy a szívritmust szabályozó pacemaker működése vagy az élőlények mintázatainak kialakulása ugyanannak az eszköztárnak a segítségével írható le. „Tulajdonképpen mi is mintázatok vagyunk” – jelentette ki a vegyész az emberről.

Kutatócsoportjával azt vizsgálja, hogyan alakítják az áramlások és a kémiai reakciók az anyag szerkezetét, milyen mintázatok jönnek létre különböző körülmények között.

A kutatások egészen a világűrig vezetnek. Nemzetközi együttműködésben mikrogravitációs kísérletekben vesznek részt, szondarakétákkal és speciális berendezésekkel vizsgálva a kristályképződés folyamatait – nyit ki egy újabb ajtót, enged bepillantást a Béke épület különleges laboratóriumába.

A szegedi kémia ereje

Amikor a szegedi kémiáról kérdezem, a professzor hangja határozottabbá válik: „Igen, az első éves hallgatóknak is mondom: jó helyre jöttek, mert amellett, hogy az SZTE jó, a szegedi kémia is nagyon jó.”

Kukovecz Ákos és Tóth Ágota a JATE-díjátadó gála ünnepség kezdetén. Fotó: Sahin-Tóth István

A siker kulcsát a nemzetközi színvonalú műszerparkban, az erős kutatói közösségben és a fiatal tehetségekben látja. Sorolja a „szegedi kémia jelenének nagy neveit”: Kónya Zoltán, Kukovecz Ákos, Janáky Csaba, Szilágyi István, Czakó Gábor, Csapó Edit és mások. Nem rangsort állít, inkább egy közösséget mutat be, amelyre láthatóan büszke.

Beszél az ERC-pályázatokról, a Lendület-kutatócsoportokról és azokról a fiatalokról, akik külföldről tértek haza Szegedre: „Arra vagyok büszke, hogy ezek a tehetségek minket választottak.”

Aki mások sikerét segíti elő

Tanszékvezetőként és közösségi emberként meglepő hitvallást fogalmaz meg: „Az a jó vezető, aki nem látható. Szépen csendben megcsinálja a dolgát, hogy a kollegák tudjanak kutatni.”

Nem saját eredményeiről beszél. Inkább döntésekről, amelyek mások sikerét segítették elő. Fiatal kutatók hazahívásáról, laborok kialakításáról, új irányok megteremtéséről.

A vezetői szerepet soha nem karrierlépcsőnek tekintette.

„Amikor tanszékvezető lettem, nem én jelentkeztem. Megkerestek, hogy vállalnám-e, mert elfogad a közösség” – emlékszik Tóth Ágota.

Mit jelent a JATE-díj?

A beszélgetés végén elkerülhetetlenül szóba kerül a JATE-díj.

Elmesélte Tóth Ágota: amikor megtudta, hogy a Karikó Katalin Nobel-díjának pénzjutalmából alapított elismerés első oktatói díjazottja lett, először megijedt: „Karikó Katalin telefonja váratlanul ért”.

Tóth Ágota (balról) az első, aki oktatóként-kutatóként átvehette a JATE-díjat a Nobel-díjas Karikó Katalintól, a JATE-díj alapítójától. Fotó: Sahin-Tóth István

A meglepetés után azonban gyorsan tudatosult benne az elismerés súlya: „A JATE-díj számomra elsősorban Karikó Katalin elismerését jelenti.” Majd hozzáteszi: „A szegedi JATE-ről indultam, vegyészként ott tanultam. Most is itt vagyok, a Szegedi Tudományegyetemen. Nekem tulajdonképpen ezt jelenti ez az elismerés.”

Egy mondatban összegzi a díj hatását is. „Nagyobb felelősséget jelent a JATE-díj. Egy ilyen kitüntetés után az ember még jobban csinálja a dolgát.”

Arra a kérdésre, hogy kitüntetései közül mire a legbüszkébb, a hallgatói visszajelzések jelentőségét hangsúlyozza: „Nekem az a legfontosabb, hogy a diákok, még a szigorúság ellenére is, elfogadnak.”

„Zh” után

Tóth Ágota professzor irodájából távozva a kérdezőnek nehéz eldöntenie, mi jellemzi beszélgetőpartnerét jobban: a tudomány iránti szenvedély, az oktatás szeretete vagy a közösség iránti elkötelezettség. Talán egyik sem külön-külön.

Az egyetemi szemináriumi terem felé tartva diákok várják a folyosón: a vegyész szakestre szóló meghívót adják át annak az oktatójuknak, akit több egymás utáni generáció is elismert már az SZTE TTIK hallgatói kitüntetésével, az Aranykréta-díjjal.

A teremben elül a zsivaj, amikor Tóth Ágota a padsorok elé lép: ZH-t, vagyis kijavított zárthelyi dolgozatot oszt ki és tanítványaival megvitatja a számítási eredményeket.

Tóth Ágota pályája azt mutatja, hogy a legnagyobb tudományos műhelyek gyakran olyan emberekre épülnek, akik nem magukat szeretnék a középpontban látni, hanem a tanítványaikat, kollégáikat és azokat az értékeket, amelyeket továbbadhatnak a következő nemzedéknek.

Újszászi Ilona

Fotók: Sahin-Tóth István

A „Tóth Ágota a JATE-díj oktatói kategória első kitüntetettje” című kisfilm itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=pGJ7G-CHMxc

Korábban írtuk:

A JATE-díj első kitüntetettjei: Ilia Mihály, Tóth Ágota, Czikkely Márton Simon

Első alkalommal adták át a JATE-díjakat – Czikkely Márton Simont, Tóth Ágotát és Ilia Mihályt ünnepelték a szegedi egyetemen

A Tanár Úr – Ilia Mihály, a JATE-díj alumnus kategóriájának első kitüntetettje

A katica latin nevétől a JATE-díjig – Czikkely Márton szerint a kutatói karriert már középiskolában el lehet kezdeni

Jelölj Te is kiválóságot a Karikó Katalin Nobel-díjából alapított JATE-díjra!