Mit árul el a genetika a honfoglalókról és az Árpád-házról? – Dr. Török Tibor és Dr. Varga Gergely az SZTE Science Podcastban

Az archeogenetika nem önmagában álló tudományág, hanem olyan terület, amelyik karöltve dolgozik a régészettel, következtetései közvetlenül érintik a régészeti eredményeket, közvetve pedig a történeti interpretációkat is - hangsúlyozza Dr. Török Tibor egyetemi docens, a Biológia Intézet Archeogenetikai Kutatócsoportjának vezetője az SZTE Science Podcast új adásában. A genetikus szerint a régészeti genetika eredményei erősítik az interdiszciplinaritást, nincsenek homlokegyenest ellentétben a társtudományok korábbi hipotéziseivel.

Dr. Török Tibor és munkatársai a Current Biology szaklapban 2022-ben publikált cikkükben a hazai elit temetőkből származó első generációs honfoglalók mintáinak teljes genomelemzését végezték el. Ennek nyomán számítógépes modellezési eljárásuk azt mutatta, hogy a honfoglaló magyarok archeogenezise a finnugor ősnépesség körében kezdődött. Dr. Török Tibor a genetikai eredményhez történeti modellt is társított; eszerint a manysik és a honfoglalók közös “proto-ugor” ősei a bronzkori Mezhovskaya kultúra és a nganasanok őseinek keveredéséből származtak. A vaskorban a manysik kiváltak és északabbra húzódtak, a proto-magyarok pedig a korai szarmatákkal i.e. 643-431 körül, majd az ázsiai hunok Európa felé húzódó utódaival i.sz. 217-315 körül keveredtek. A 9-10. században a honfoglaló magyarok mind az európai hunok, mind az avar kaganátus korábbi népességét integrálták az útjuk során, valamint a Kárpát-medencében.

Dr. Varga Gergely tudományos munkatárs és Dr. Török Tibor egyetemi docens az SZTE Science Podcast adásában

A témában 2025-ben az ELTE Archeogenomikai Kutatóintézete is publikált kutatási eredményeket: ők az új régészeti leletek ismeretében megerősítették az SZTE genetikai kutatócsoportja által kimutatott finnugor irányba mutató eredetet és az ázsiai sztyeppei hatások meglétét, de vitatják, hogy ezek szarmata és hun hatások lennének. Ennek eldöntésére Dr. Török Tibor szerint mélyebb vizsgálatokra lesz szükség, bár előzetesen a hun keveredés mellett szól az is, hogy a magyarok etnogenezisében szerepet játszó vaskori Sagrat-Gorokhovó-kultúra az ázsiai hunok átvonulásával ért véget.

A genetikus kutató elmondta, hogy populációeredet-vizsgálati modelljüket a qpAdm algoritmussal állították fel, amely nagy mennyiségű genom kombinációinak statisztikai elemzésén alapul; ennek során az elérhető genomikai adatbázisokból a lehető legtöbb kombinációt vették figyelembe. Az SZTE kutatócsoportja által használt analitikai módszerek többsége teljesen hipotézisfüggetlen, vagyis kutatásaik nem egy előre eltervezett elmélet igazolását célozták. Ennek ellenére a kutatást finanszírozó Magyarságkutató Intézetben előfordult, hogy identitáspolitikai célokból a hun-magyar kontinuitás elméletét alátámasztó értelmezést hangsúlyozták; Dr. Török Tibor szerint ez konfliktust eredményezett.

A podcastban szóba kerül az is, hogy a populációgenetikai kutatásban nemcsak az elit sírokat, hanem a 11. századi falusi, köznépi temetők maradványait is vizsgálták. Az eredmények meglepő társadalmi dinamikát tártak fel: a falusi temetőkben nyugvók 60–70%-a volt helyi, Kárpát-medencei eredetű. Genetikailag származásuk rendkívül sokszínű volt, az észak-európaitól a dél-európaiig terjedt, keleti elem 0-10 százalékig volt bennük. Ezt a keleti összetevőt modellezni lehetett a finnugor típusú honfoglaló elitből, ami arra utalt, hogy a helyi népességre úgy telepedett rá Árpád népe, hogy igen gyorsan házasodtak egymással. A vizsgálat arra is utal, hogy a honfoglalók jóval kevesebben voltak, és bár elit szerepbe kerültek, de ebbe beemelték a helyi elitet is.

A podcast másik vendége, Dr. Varga Gergely tudományos munkatárs, az SZTE Biológia Intézet Archeogenetikai Kutatócsoportjának tagja 2026 nyarán vezető szerzőként szerepel annak a publikációnak az élén, amely a székesfehérvári osszáriumban azonosította II. Béla király, valamint egy másik Árpád-házi személy, Szent László egy másodfokú rokonának génjeit. A kutatás egy későbbi szakasza dönti majd el, hogy ő Szent László nagyapja, Vazul, vagy pedig a nagybátyjainak egyike, I. András, esetleg a pogány Levente herceg lehet-e, de nem zárható ki egy, a forrásokban nem említett féltestvér jelenléte sem. A kutatás igazolta Macsói Béla herceg Margit-szigeti maradványainak korábbi azonosítását is, és közvetlen genetikai bizonyítékkal szolgált az Árpád-ház és a Rurik-dinasztia közötti kapcsolatról.

Dr. Varga Gergely elmondta, hogy a székesfehérvári koronázó bazilikában eredetileg 15 középkori király, 8 Árpád-házi és 7 vegyes házi uralkodó volt eltemetve, a török hódoltság idején azonban feldúlták a sírokat, és sok esetben kidobálták a templomtérből a maradványokat. Az osszáriumban több mint ezer ember csontja található összekeveredve, a kutatók több mint 600 koponyát megvizsgálva, 440 teljes genomot szekvenáltak sikeresen a sziklacsontokból és foggyökerekből. Az átfogó vizsgálat után az SZTE genetikusa nem lát reális reményt, hogy további Árpád-házi személyt, esetleg Mátyás királyt megtalálják. Dr. Varga Gergely szerint azonban a szekvenált minták között lehetnek még olyan vegyes házi királyok, azonosításuknak az a feltétele, hogy a családból megszekvenáljanak egy ismert genomú referenciaszemélyt. Mátyásnak vagy nincs a koponyája az osszáriumban, vagy pedig egyik azok közül, amelyekben egyáltalán nem volt szekvenálható DNS.

A kutatás érdekessége viszont, hogy egy anonim genetikai adatbázisban azonosítottak egy újvidéki férfit, akinek Y-kromoszómája megegyezik az Árpád-háziak apai vonalával, vagyis válószínűleg abból származik. Dr. Varga Gergely elmondta, hogy nemcsak egyenes férfiágon, hanem női oldalágon is lehetnek még élő Árpád-házi leszármazottak, de ebben az esetben kevésbé egyszerű a potenciális leszármazást azonosítani.

Dr. Varga Gergely beszélt arról is, hogy egy jelenleg közlés alatt álló szakcikkükben, amely a teljes csontanyag populációgenetikai elemzéséről szól, meglepő módon kevés közeli rokoni kapcsolatot azonosítottak a székesfehérvári maradványok között. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a temető egy dinamikusan változó elitréteg képét festi, és egyes nemesi családok saját kriptában, templomban temetkeztek. Dr. Varga Gergely az abasári temető maradványain korábban folytatott archeogenetikai kutatásai alapján hangsúlyozta, hogy a középkori magyar elitréteg kiterjedt rokoni hálózatot épített fel egymás között. Ez jellemző az Árpádokra, az Abákra, vagy később a Báthory családra. Corvin János és Corvin Kristóf maradványainak korábbi vizsgálata is azt mutatta, hogy az egyes nemzetségek és családok között számos rokoni kapcsolat volt.

Dr. Török Tibor ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az archeogenetika egyik új iránya a teljes temetők vizsgálata, amellyel a feltárt közösségek társadalomszerkezetét, családi viszonyait kutatják. Az avar temetők esetében már elindult ez a vizsgálat, és várhatóan a honfoglalás kori temetők esetében is hamarosan sor kerül rá.

A kutatók elmondták, hogy a szegedi kutatócsoport előtt ígéretes kutatási irányként szerepel a kunok és besenyők eddig még alig vizsgált genetikai feltérképezése, az előmagyar kultúrák kapcsolatrendszerének tisztázása, valamint az ősi patogének és járványok genetikai vizsgálata.

Panek Sándor

A borítóképen: Dr. Varga Gergely tudományos munkatárs és Dr. Török Tibor egyetemi docens az SZTE Science Podcast adásában